3.fejezet

Reggel a hasam korgására ébredtem.Csoda, hogy nem keltette fel az egész házat.Rajtam kívül két barátnőm még mindig aludt és a házban is csend honolt.Kimentem a szobánkból és megindultam a konyha felé, azaz célom a hűtőszekrény volt.Álmosan csoszogtam le a lépcsőn.Mikor a konyhapulthoz értem felültem az egyik székre és úgy gondoltam, hogy lehajtom még egy picit a fejem.Az álmosságom győzedelmeskedett a hasam felett.Azonban nem tudtam nyugodtan pihenni, mert a pult mögül csörömpölést hallottam és hirtelen megjelent egy fej és a hozzá tartozó test.Ez mind 1 másodperc alatt történt meg én pedig azt hittem szívinfarktust kapok.Hátra is hőköltem, kis híján fel is borultam, de végül még sem így történt.Mérgesen néztem rá, ő pedig félénken pillantott fel kócos fürjei közül.Mosolyra húzódott a szája.
-Bocsi.-hadarta.-Nem akartalak megijeszteni.
-Hát pedig sikerült.-mondtam bunkón.
-Ahhh kérlek ne legyél ilyen.Ne haragudj rám a tegnapi miatt.-magyarázta és most tekintetét az enyémbe fúrta.-Komolyan mondom.Én nem ilyen szoktam lenni, csak nagyon ki voltam borulva, de már lezártam és ismét önmagam vagyok.-vigyorgott.-Tudom, hogy ez nem mentség, mert akkor sem kellett volna olyan flegmának és bunkónak lennem, de komolyan sajnálom.Remélem lehetünk még barátok.
-Hát én nem is tudom...Tényleg nem kellett volna úgy viselkedned, de fátylat rá.Megbocsátok.Viszont mit szerencsétlenkedsz itt?-utaltam az előbbi zajra.
-Én nem szerencsétlenkedem.Csak előhalásztam egy serpenyőt.Igazából reggelit akartam csinálni, ami főleg neked szólt volna kiengesztelésképpen, de már megtörtént, szóval most ár csak a többieknek.
-Most azt akarod mondani, hogy én már nem is kapok a készülő...nem tudom miből?-tátottam a szám.
-Hát ha segítesz, akkor igen, mert nem hiszem, hogy ennyi emberre egyedül megtudok csinálni egy rakat palacsintát!-emelte ki az utolsó szót.Imádom a palacsintát.Szemeim felcsillantak.
-Palacsinta!!!!!Oké, benne vagyok!Segítek!-pattantam le a székről és mellé álltam.Egy mosollyal köszönte meg segítőkészségemet.-Hány óra is van?-pillantottam rá, igaz arcából semmit sem láttam a göndör tincsei miatt.
-Két perc múlva hat.-válaszolta.
-Hogy lehetünk fent ilyen korán?-értetlenkedtem saját magunkon.-És csak kilencre kell a stúdióba mennünk.-csóváltam a fejem.
-Nem baj legalább van időnk megcsinálni egy rakat kaját.Ezek mire felébrednek...-Be se fejezte a mondatot, csak elnevette magát.

Kb. másfél óra múlva dübörgő robajjal igyekeztek le a lépcsőről az emberkék.Hát persze...az éhes lusta társaság megérezte a palacsintát,amire persze mindenkit kidobott az ágy.Hál istennek, addigra sikeredett egy jó pár, ismétlem, jó pár(!!) palacsintát elkészíteni és még így is biztos voltam benne, hogy nem lesz elég.De nem érdekel, majd felcsapják a hűtőt, ha kaja kell még a hasukba.A reggeli alatt azon ábrándoztam, hogy Harry igazából tényleg rendes.Jókat nevettünk itt a főzőcskézés közben...

Az igazat megvallva örültem neki, hogy tisztáztuk Harry-vel a dolgot.Gondolatmenetemből a csörömpölő üres tányérok és Hayley éles hangja szakított ki. 

-Brooke, fél óra múlva ott kell lennünk a stúdióban, nekünk pedig még beszélnünk kell.MOST !Felrángatott a szobába, lehuppant az ágyra, és széles mosollyal jelezte, hogy most valaminek történnie kellene. 

-Mi van?-néztem rá nagy szemekkel.

-Ajj Brooke!Nagyon jól tudod, mi az, amit tudni szeretnék!Mi van veled és Zayn-nel?A vak is látja, hogy odáig vagytok egymásért.-áradozott.

 -Úrég Hayley, hallod te hogy mit beszélsz?Te sem gondoltad komolyan, hogy bazira megkedvelek valakit, akit komoly egy napja sem ismerek.Meg amúgy is, nem is jön be annyira...-próbáltam komoly maradni, de egyikünk se bírta megállni, hogy Ley újabb idióta összeesküvés-elméletén ne nevessük el magunkat.A témát itt le is zártam, kikaptam egy farmernadrágot meg egy rózsaszín trikót a szekrényből, majd nevetve lefelé indultunk.

-Héj Brooke!-szólt valaki és odakaptam a fejem.Természetesen Zayn volt az, aki épp nagy léptekkel igyekezett megszüntetni a közöttünk lévő távolságot.

-Mi az?-mosolyogtam.

-Csak meg akartam tudakolni, hogy megtisztelnél-e azzal, hogy mellém ülsz a kocsiban?-nézett rám olyan...tudjátok..úgy, ahogy minden szívdöglesztő képen szokott.

-Hát számomra a megtiszteltetés.-tettem jobb kezem a vállára, hogy még jobban megerősítsem kijelentésem, de nem volt jó ötlet, mert elárasztott a forróság.

-Hahó mindenki!Indulás!-kiabálta Pierre a Simple Plan énekese.Amilyen bolondok vagyunk még szép, hogy mindannyian egyszerre akartunk kitömörülni szegény ajtón.Én Zayn és Harry közé préselődtem.És akkor így ne kezdjen beindulni a fantáziám...Hát nem ígérek semmit.Beszálltunk az értünk küldött autókba.Én persze Zayn mellé ültem, a következő 15 perc pedig azzal telt, hogy a visszapillantóból Hayley gyanakvó és kínosan kémlelő tekintetét kellett állnom.

 A stúdióba belépve megpillantottuk a hatalmas termet, ami telis tele volt hangfalaggal, hifikkel, rengeteg műszerrel.A hangszerek a földön sorba voltak rendeződve.Mindig görcsbe rándul a gyomrom, ha arra gondolok, hogy talán egyszer ez lesz a munkahelyem.Itt fogjuk tölteni hétköznapjaink nagy részét , itt, ahol felvehetjük a saját számainkat.(Lehet, hogy nem értitek, hogy miért egy igazi stúdióba jöttünk, szóval elmondom.Azért jöttünk ide, mert mostanában fel kell vennünk a dalokat, amik rákerülnek a döntősök X-Faktoros lemezére.)Persze igen, tudom, hogy ez csak akkor válhat valóra, ha sikerül ebben a versenyben mutatnunk magunkból valamit, és az előadott dalokban kiénekelni az érzéseinket a közönségnek.Talán egyszer, egy nap valóra válik, aminek most még az elképzelését is abszurdumnak tartok...
Egyszer talán minden 180°-os fordulatot vesz majd....
A többi csapat a saját mentorbandájával a nekik szánt stúdióban voltak ,hogy ők is elpróbálják és felvegyék a számot, amit hétvégén az élő műsorban előadnak majd.Ez a hét a mentorok hete volt,szóval mindenki a saját mentorával együtt ad majd elő egy tetszőleges számot a mentorától.A Peppery Peppers a Me Against The World-öt választotta, ezt fogják az élő showban előadni a Simple Plannel.A Skirts On Girls pedig a Worldwide-ot választotta, ezt fogják közösen énekelni a BTR-ral.Én személy szerint imádom azt a zenét. Akármennyire is idiótának tűnök, én mindig elsírom magam, akárhányszor hallom ezt a számot...Na igen,én meg az érzelmeim..A mi választásunk pedig a Taken-re esett.Úgy tűnik, ezek a választások felérnének egy 'Érzelmek hete' címzéssel is...
Öt órán át gyakoroltunk, mire sikerült felvennünk egy viszonylag jó felvételt a dalról, amin épp nincs csámcsogás, vagy beleröhögés.Személy szerint nem értem, hogy tud Niall és Lou egy ilyen érzelmes számba belecsámcsogni és beleröhögni félpercenként, de azért oké...
Ami a koncentrációt illeti, azzal én sem voltam a toppon ma.A szám alatt jó párszor sikerült elkapnom Zayn 'SzexiVagyokSzeress' pillantását, amitől hét századmásodpercre összeomlott a keringésem.Harry pillantásait is elkaptam néha, bár ő inkább érzelemmentesen bámult rám, mintsem szexistenként.Két óra körül minden csapat végzett a próbával, és a bejáratnál vártunk az indulásra.Emily épp valami ciki sztorit mesélt az exéről, amikor valami forrót éreztem a vállamon.Hát persze, már megszokhattam volna, a Zayn érintése van ilyen hatással rám.
-Öhmm Brooke, egész jó volt a próba, nem?-Pár pillanatig zavartan nézett, majd újra elővette nézését, amit annyira imádtam.-Tutira te voltál a nap csillaga.Csodás-csodás hangod van, legalább annyira, mint amennyire szép vagy.De komolyan, teljesen el voltam tévedve a felvétel alatt.Melletted nem tudok rendesen koncentrálni a munkámra.-Újra zavarban volt, megvakarta a tarkóját. Hányszor fog még megölni a tekintetével?!

A hazafelé vezető út totális csendben zajlott.Legalábbis az én részemről.A próba által kiváltott érzések mély benyomást tettek a mai napomra, azt hiszem.(Ez alatt Zayn értendő).Megkönnyebbülve szálltam ki a kocsiból, mert egész úton meg akartam gyulladni.Gyorsan felszaladtam a szobánkba kikaptam valamilyen egyszerűbb cuccot és még mielőtt bárki elfoglalhatta volna a mi szintünkön lévő fürdőt, berohantam.
Vettem egy hidegzuhanyt, ami teljesen higgadt és kipihent állapotot varázsolt, bár igaz, hogy ehhez az eredményhez, vagy 20 percig áztatnom kellett magam.A lényeg, hogy megérte.Akartam egy kis nyugit, amit nagyon jól tudtam, hogy hogyan érjek el.Visszamentem a szobába, felkaptam gitárom és kimentem a kertbe.Senkit sem láttam magam körül, se a házban, sem a kertben.Biztos a fürdőben vannak, vagy kidőltek.Egyedül Emily-ék látták, hogy kijövök, na nem mintha nem tűnne fel senkinek, hogy valaki kint énekel...Felültem a hintaágyra és épp az első akkordot lefogván énekelni kezdtem volna, ha nem zavar meg a felém közeledő alak..