1.fejezet

Szinte harapni lehetett volna a megkövült feszültséget körülöttünk.Már csak mi álltunk a színpadon és a Red Stars.Sosem értettem, hogy a műsorvezetőnek miért kell ennyire elhúzni a ezt a pillanatot.A pillanatot, ami megadhatná a lehetőséget arra, hogy egy újabb lépéssel közelebb kerülhessünk a győzelemhez.
-És a ma esti, utolsó továbbjutó...-kezdett bele.Persze most biztos megint vagy 3 perc szünet következik.Remek!A lányokkal egymás kezét szorongattuk.Csoda, hogy el nem tört egyikünké.
-Mondják már ki.-nyöszörgött Emily.
-A Butterflies.-Abban a percben hatalmas nagy kő esett le a szívünkről.Nem lehet igaz!Tovább jutottunk a legjobb 4-be!Kimondhatatlanul boldog voltam és a lányokon is ez látszott...Viszont egy kicsit rosszul éreztem magam, hogy miattunk esett ki a Red Stars.Olyan jó barátok lettünk.A lányokkal összenéztünk és tudtuk, hogy mit kell tennünk.Odamentünk hozzájuk és adtunk mind a négy tagnak egy óriási ölelést, ők pedig gratuláltak.Szinte semmi mást nem tudtunk az örömön kívül észlelni.A műsorvezető kérdéseire is csak motyogtunk valami egyszerűt kábult állapozunkban, például, hogy "Kimondhatatlanul örülünk, hogy tovább jutottunk és reméljük, hogy következő héten azért nem utolsónak fogunk továbbjutni."

Hátul a backstage-ben a többiek is gratuláltak, majd minket, a csapatokat hazaszállítottak a mentorházunkba.Segítettünk Kate-nek, Sarah-nak, Beth-nek és Jess-nek összepakolni, majd búcsút vettünk tőlük.Aznap este tartottunk egy kis ünneplést, mi a bennmaradottak, később pedig Simon is csatlakozott hozzánk, mert hát őt kaptuk mentornak.Azt mondta reggelre tartogat valamit.Úgy éjfél körül elindultunk a szobánkba.
-Hé csajok szerintetek mit tartogat holnapra Simon?-kérdezte Emily felhúzott szemöldökkel.
-Fogalmam sincs.Az biztos, hogy furdal a kíváncsiság, de nem annyira, hogy elnyomja a fáradtságom.Hulla vagyok.-dőlt be Hayley az ágyba.Még jó, hogy már megfürödtünk.Nekem sem volt több erőm, mint nekik.Befeküdtem a jó, puha ágyamba és végig gondoltam a helyzetünk.Itt vagyunk mind a hárman 17 évesen és elértük az álmunk ... negyedét.Nem sok, de boldoggá tesz.Milyen jó lenne egyszer híres lenni, vagy csak ismert.Örömet szerezni a rajongóknak, köszönetet mondani a támogatásukért.Díjakat átvenni.Fent állni egy hatalmas stadion színpadán és végig tekinteni a több ezer rajongón.Nekem ez a célom, és a csapat többi tagjának is.Ebben teljesen biztos vagyok.Igaz így nyíltan a konkrétumokat sosem mondtuk ki,.. egymásnak sem, nemhogy másnak.Csak azt beszéltük, hogy mennyire jó lenne azzal foglalkozni amihez értünk és amit szeretünk is.De nem is igazán számít, hogy egymással megosztottuk-e már így nyíltan azt, amit gondolunk.Nem számít, mert látom, hogy hogyan néznek végig az embereken, akik állva tapsolna a produkcióink után.Látom Emily könnyes szemeit és érzem, hogy mennyire remeg Hayley keze, pedig tudom, hogy utálja, ha gyengének látszik.Egyikünk sem tudja letagadni, hogy erre születtünk, hogy ezt kell csinálnunk...Énekesek akarunk lenni!Ez minden vágyunk.
Talán kicsit túl sokat gondolkodok, talán nem, de órákig tudok ilyesmikről és különböző dolgokról agyalni.Valamiért az én agyacskám ilyenkor kezd el beindulni.Nekem ez segít elaludni.Végig gondolom az életem, az álmaim, képzelődök, álmodozok, majd végül álomba merülök, és azt hiszem ez eme alkalommal sem történt másképp.

Reggel a lányok közül én keltem fel legelőször.Lassan kimásztam az ágyból és csendben kimentem az ajtón.Az egész házban túl nagy volt a csend...
-Szóval még mindenki alszik.-suttogtam magamnak.-Jellemző!
Az egész házban nem mondanám, de a mi kis bandánkból én voltam a megtestesült felelősség.Enyém volt a védelmező báty és nővér szerepe is, amihez hozzájárult az anyáskodás is.Mindig nekem kellett visszahúzni őket, ha valami bajba akartam keveredni és én voltam a villámhárító, akármilyen vitáról is volt szó.Én voltam és vagyok, aki csak a precíz munkával elégszik meg és nem hagyja, hogy legjobb barátnői feladják, miközben képesek véghez vinni, bármit.Én is tudok persze lazítani, csak én nem engedem el magamat annyira.Tudom, hogy hol a határ.Talán ez valamilyen szinten rossz, talán nekem is élveznem kellene az életet.De még nem találkoztam egy olyan emberrel sem, aki képes lett volna elérni azt, hogy igazán felszabaduljak.Erre még a Emi és Ley se képes.De majd egyszer talán valaki ráébreszt arra, hogy megéri tininek lenni és nem kell máris felnőttként viselkedni.Eközben lebaktattam a lépcsőn és gondolataimból egy esés zökkentett ki.Méghozzá az én hasasom.Átestem valami bőrönd féleségen és a 'zuhanás' alatt elkiáltottam magam.Feltápászkodtam, már amennyire tudtam, de így is csak a félig ülő, félig fekvő pózt tudtam elsajátítani..Kíváncsiskodó és aggódó hangokat hallottam föntről.
-Brooke!!Brooke!Jól vagy?-jött Emily vékony, kislányos hangja.Amint a lépcső tetejére értek mindegyikből kitört a nevetést.Mérgesen néztem rájuk.Vártam kb. három percet hátha abba marad a nagy örömködés, de végül nekem kellett megszakítanom.
-Igazán abbahagyhatnátok és segíthetnétek felállni.-nyögtem és és sikertelenül próbáltam felkelni a földről, mert beestem vagy négy bőrönd közé.
-Te mit csinálsz ott Brooke?-jött a bejárati ajtó felől Simon hangja.
-Ááá csak megpihentem.-legyintettem, de hangom gúnyos volt.Erre csak felnevetett, és oda jött segíteni.Végre valaki..-Köszönöm.-hálálkodtam.A többiek is lejjebb jöttek.Most láttam csak be az egész földszintet.Te jó ég!Esküszöm, hogy vagy húsz különböző nagyságú és színű bőrönd és különféle táska hevert a földön.
-Úristen?Mi van itt?-esett le az álla Peter-nek, az egyetlen fiúbanda egyik tagjának.
-Hát erről akartam beszélni nektek.Olyat találtunk ki a műsorban, hogy minden versenyző kap maga mellé már befutott énekeseket vagy bandákat, akik majd segítenek felkészülni.Később duetteztek majd velük meg ilyenek.-Szemöldököm a hajtövemet verdeste, úgy meresztettem a szemem és nem akartam hinni a fülemnek.
-Mivel hárman vagytok, három csapat jött.-mondta.Ennyi cucc kell nekik?!
-Szóval...Skirts on Girls, ti kapjátok a Big Time Rush-t.-Ha ők kapják a BTR-t akkor mi kiket kapunk?!Úristen nem is a mi felkészítőink lesznek és mégis tisztára be vagyok zsongva.Kelly az előbb említett banda tagja majdnem leszédült a lépcsőröl, amikor meghallotta.A srácok pont akkor jöttek be.
-Sziasztok!-köszöntek szinte egyszerre.
-Helló!Sziasztok.Hali!-ment tőlünk a válasz.
-Na igen a egyetlen fiúbandánk a Peppery Peppers pedig a Simple Plan-t kapja.Stílusban ők illenek hozzátok.-mondta ki az ő 'felkészítőjüket'.Jézusom!Simple Plan???WTF?Én itt halálozok el.Mindig is látni akartam őket, és most sétálnak be épp az ajtón.Mély levegő Brooke, mély levegő, mély levegő!!-És ti drága pillangóim.Ti, ti az én fiaimat kapjátok.Azaz nem mást, mint a  One Direction-t.-abban a tizedmásodpercben, ahogy ez a mondat elhagyta a száját, úgy éreztem, hogy végleg eltávozok az élők sorából.Ránézem Em-re és Ley-re,Ők sem néztek jobban, mint én.Mikor visszafordítottam a fejem Simon felé, az ajtó felől nevetés hallatszott és az öt fiú betömörült az ajtón.Nagyon erőltetnem kellett magam, hogy ne találjam magam ismét a bőröndök fogságában...