2.fejezet

-Hé jól vagy?-jött Louis-tól a kérdés, mert valószínűleg észre vette, hogy nem állok valami stabilan.
-Igen.Köszi, csak tudod nem számítottam erre.És totál odavagyok értetek és....és...-kapkodtam a levegőt.-Én...-nem tudtam mit mondani.
 -Értjük.-vágott közbe flegmán Harry, és közben a szemebe se nézett.Ez milyen bunkó.Nem gondoltam volna.
-Nos...akkor drága gyermekeim , nekem most egy időre el kell mennem.Mire visszajövök, próbáljátok meg minél jobban megismerni a másik bandát, hogy holnap már el is kezdhessétek a munkát.-törte meg a kínos csendet Simon.Igazából senki sem tudta, mit mondhatna.Hayley, Emily és én még mindig sokkos állapotban voltunk, hisz nem mindennap kapja az ember 2. mentorának azt a bandát, amit olyan régóta szeret.Másrészt viszont, ledermedtem, amikor Harry olyan flegmán szólt vissza.Éreztem, hogy mondanom kell valamit, amivel jelzem a nem nem tetszésem, ezért megszólaltam.-Hát akkor szerintem nézzük meg a szobáitokat.-Intettem Em-nek és Ley-nek, hogy fogjanak meg egy-egy bőröndöt, és ők így is cselekedtek.Mindenki odament a saját bandájához és segítettek nekik.
-Hát akkor kedves srácok és Mr. Bunkó...-néztem jelentőségteljesen Harry-re-... irány az emelet.-A többi fiú jól kiröhögte őt, mire csak vállat vont és előre dulakodott a lépcsők felé.Na bezzeg az igazság már fáj, mi?Összenéztem Hayley-vel, és elég jól ismertem már ahhoz, hogy tudjam ő is arra gondolt,amire én.Csalódott volt.De amikor Louis odalépett hozzá, és felajánlotta a segítségét, újra felcsillant a szeme.Pár pillanat múlva a többi srác is felkarolta bőröndjeiket, és segítettek felcipekedni a 3.,azaz az érkezett bandák szintjére.Kivéve Harry-t.Előttünk botorkált egyik lépcsőfokról a másikra.Ahogy elnéztem,semmi kedve nem volt itt lenni.Csak a kényszer.Nem bírtam megállni,hogy ne mondjak valamit ismét.

-Nos, úgy tűnik, hogy Mr. Styles nem csak bunkó, de az udvariassága és a bicepsze is igen cserbenhagyja néha.
-Chhh...milyen nagyszájú valaki.-morogta az orra alatt.
-Valaki meg milyen önelégült barom.-tettem én is ugyanígy.Ne gondoljátok, hogy én mindig ilyen vagyok...ilyen beszólogatós, de egyszerűen nem bírom magamban tartani a róla faragott véleményem.Felértünk a 3. szintre, ahol volt 6 szoba, plusz egy fürdő, mert az mindegyik emeleten volt.A Simple Plan-ből hárman egy szobába tömörültek, a többi 2 tagja pedig szintúgy.A Big Time Rush kétfelé oszlott.A maradék szobát elosztottuk a 1D között.Niall, Liam és Louis került egy nagyobb helységbe, Zayn és az a...szóval Harry pedig egy másikba költöztek.
-Nem mondjátok, hogy nem én leszek Harry-vel egy szobában?-biggyesztette le a száját Louis.
-Jajj haver nem mindegy!-vont vállat Harry az előbbi érzéketlenségével.Hűű, hátha Louis-val is így bánik, akkor itt nagy a baj.Lehet, hogy nem is ilyen alapból?Nem számít akkor se másokon vezesse le a bajait.
-Mit szólnátok ahhoz, ha később segítenénk nektek kipakolni, de előtte kimennénk ismerkedni a kertbe?-érdeklődött Hayley, közben pedig kereste a szemkontaktust Louis-val.
-De, ez jó ötlet.-helyeselt Zayn és küldött felém egy szívdöglesztő mosolyt.Azt hiszem ez a legveszélyesebb nap az életemben.Ha ezt túlélem, akkor semmi sem állít meg az életben.
-Hölgyem..!-állt mellém Zayn és nyújtotta a karját, én kapva kaptam az alkalmon és belekaroltam.Lementünk a földszintre, és a hátsó tolóajtón kimentünk a kertbe.

Imádtam az udvart.Középen a hatalmas medence, mögötte a fák és a sziklakertek, és a közöttük kibújó virágok.A legjobb a hatalmas nagy hintaágy a kert legnagyobb két fája között.Fogalmam sincs mennyien férnénk el rajta, mert nem csak hosszúságra, de szélességre is méretes volt.
-Imádtam ezt a kertet.-szólalt meg partnerem és csillogó szemmel figyelte az elénk táruló látványt.
-Hát...az biztos, hogy tetszetős.-helyeseltem.Mindannyian célba vettük a hintaágyat és elterültünk rajta.A többi ember, aki nem fért már fel az elterült előtte a fűben.Fél óra bemutatkozás után vettem észre, hogy valaki hiányzik, hogy nincs itt mindenki.Hát persze, hogy Harry nem tisztelt meg minket a jelenlétével.Liam épp mellettem ült, így gondoltam rákérdezek, hogy mi baja a cimborájának.
-Hé Liam!-szólítottam meg, s ő felém fordult.-Harry-nek mi baja van?Mindig ilyen öntelt bunkó?..Már bocs.-érdeklődtem.
-Hát, tudod volt ugye az az érdekes kapcsolata Caroline-nal, ami most végleg véget ért.Egy kicsit azt hiszem megviselte, és azért ilyen, de az is lehet, hogy rájött, hogy semmi értelme nem volt ennek az egésznek és magát szidja, hogy hamarabb nem esett le neki.Hidd el nem ilyen ő valójában.-mosolygott.-Persze nem védeni akarom, mert attól nem kellett volna szemétkednie, de ezért van.-magyarázta.
-Értem.Hát nem jó dolog a szakítás.-mondtam saját magamnak, mert Liam valami történetbe kezdett.Most már értem, hogy miért volt bunkó, de azzal még mindig nem értek egyet, hogy másokon kell levezetni a feszkót.Csak ráztam az egészem a fejem.Liam befejezte a sztoriját és bekövetkezett a...semmi.
 Az újabb kínos csendet a szöszi törte meg :
-Jól hallottam,hogy megjött a pizza..? Úristen,végre! A legutóbbi ittlétem óta rengeteget romlott a pizzafutárok színvonala.Kerek egy órája megrendeltem azt a 10 extra pepperonis pizzát.Gyerünk!
A pizzának mindenki megörült.Őrültként másztunk le a hintaágyról, volt akik fel is lökték egymást, ezt konkrétan a Simple Plan művelte és a Peppery Peppers.Úgy látszik megtalálták a közös hangot.Én utolsóként indultam be...vagyis azt hittem, de egy kar visszarántott.Megpördültem a lendülettől és Zayn Malik teljes életnagyságban szobrozott előttem.
-Szia Brooke.-vakarászta a tarkóját.Hűű a rosszfiú zavarban is tud lenni.Ez tetszik.
-Szia Zayn.Mond!
 -Öhmm...csak meg akartam kérdezni, hogy nem maradsz-e kint még egy kicsit velem beszélgetni?-a mondat végére már egész bátor lett.
 -Háát, ha kint maradunk , valószínűleg egy falat pizza sem fog maradni, legalábbis ahogy Niall-t és az étvágyát ismerem.De miért ne?Legfeljebb koplalunk holnapig.-egyeztem bele.

Ezután levetettük magunkat a fűbe.Ott feküdtünk egymás mellet és az eget fürkésztük.Felfoghatatlan volt számomra,hogy Zayn Malik, az a Zayn Malik, aki jó hosszú ideje az imádottam, most ott feküdt mellettem, és velem együtt formákat keresett a felhőkben.Nem tudom pontosan, hogy meddig feküdhettünk ott, de rengeteg mindenről beszélgettünk.Szinte mindenről az életben.Érzések, múlt, gondolatok, személyes dolgok, és persze a verseny.Ahogy ott feküdtünk az eget bámulva és néha-néha szótlanul egymásra bámulva, rájöttem, hogy nagyon megkedveltem őt.Lehet, hogy hülyeségnek hangzik, hogy valakit megkedvelj közel egy nap alatt, de akkor, és ott tényleg ezt éreztem.A legjobban az őszintesége fogott meg, és az, hogy bízik bennem és nem szarja le, hogy mi van velem.Azt hiszem,tényleg nagyon megkedveltem őt.

Amikor már elég sötét volt és a zümmögő rovarok már idegesítettek bennünket, úgy gondoltuk ideje lenne bemenni.Felkeltünk a nyirkos fűből és reménykedtünk, hogy maradt valami élelem a számunkra.Befelé menet felpillantottam az emeletre, pontosabban az egyik ablak esett a látókörömbe.Harry állt mögötte és minket figyelt, de amint észrevette, hogy őt nézem ellépett az ablaktól.Milyen furcsa...
A többiek tv-t néztek, mikor bementünk, és valószínűleg folytatták egymás megismerését.
-Hé jómadarak, hol voltatok ilyen sokáig?-nézett hátra Louis.
-Beszélgettünk.-válaszolt Zayn nemes egyszerűséggel.Elkaptam, ahogy Lou rákacsint és visszafordul a többiek felé.A konyhába csodálva pillantottunk meg 2 pizzát.Ez komoly?Komolyan hagytak nekünk kaját?Szuper!Befaltuk és mi is csatlakoztunk a többiekhez.Esküszöm életem egyik legjobb napjának titulálhatom a mait.Mikor már elég fáradtnak éreztük magunkat szép lassan elkezdtünk a fürdők felé szállingózni.Én udvariasan mindenkit előreengedtem, így én kerültem utoljára.A mi szintünkön mentem el tusolni, amit igazán nem siettem el.Ki akartam engedni magamból a mai nap fáradalmait, izgalmait és csak nyugalmat akartam.Miután úgy gondoltam, hogy elég ennyi köbméter vizet elfogyasztani kiszálltam, belebújtam egy melegítőnadrágba és egy kinyúlt pólóba.Halkan becsuktam az ajtót, gondolván, hogy lehet, hogy valaki már alszik.Elindultam a szobánk ajtaja felé, a kezem már a kilincsen volt, amikor láttam, hogy a lépcsőn most jött fel Harry.Egy percet nem akartam pazarolni rá így lenyomtam a kilincset.Éreztem általa felkavart levegőt a hátam mögött.Nem tagadhatom, mámorító illata volt.Félig bent voltam a szobában, mikor a lépcső felől visszanézett.
-Jó éjt!-hadarta, s fejét a föld felé szegezte.
-Neked is.-motyogtam csendesen, mert nem voltam meggyőződve arról, hogy az előbbit nekem mondta, igaz senki nem volt a folyóson rajtunk kívül.Egy gyors pillantást vetett rám és felviharzott a 3.-ra.Kábultan becsuktam magam mögött az ajtót.Nem akartam elhinni, hogy jó, hangsúlyozom JÓ éjszakát kívánt.Gyorsan bebújtam az ágyba nesztelenül, mert Ley és Em már aludtak.
Egy nap, csupán 24 óra és mégis mennyiféle érzés.Milyen érdekes az élet...