4.fejezet

*Harry*

 Mindenki kidőlt a házban, de én kikapcsolódásra vágytam.Ki akartam menni a kertbe, végig dőlni a hintaágyon és végleg kitörölni Caroline-t a fejemből.Nem is tudom miért voltunk együtt.Minden értelmét vesztette.Kiléptem a kertbe, de a várva várt egyedüllét nem következhetett be, mert megláttam Brooke-ot gitárral a kezében.Lőttek az egyedüllétnek, de nem bántam.A reggeli óta nem nagyon beszéltem vele, sőt..Most legalább lesz alkalmam bebizonyítani, hogy megérte elfogadnia a bocsánatomat a kezdeti bunkó viselkedésemért.Olyan nyugodtnak tűnt.Épp elkezdett volna énekelni, amikor észrevett.
-Bocsi.Nem akartalak megzavarni.Ha nem akarod, hogy maradjak, akkor visszamegyek.-mutattam arra amerről jöttem.
-Nem dehogy is.-mosolygott és megrázta a fejét.-Ülj csak le.-ütögette meg maga mellett a hintaágyat.Engedelmeskedve foglaltam helyet mellette.
-Mit akartál énekelni?-kérdeztem tőle.
-Hát...-pillantott fel szőke tincsei közül.-egy saját számot.
-Te magad írtad?-csodálkoztam.
-Igen.-bólintott.-Van egy pár alkotásom, de szerintem egyik se nagy szám.-Vágott egy grimaszt.
-Ezt majd én eldönteném.-Had halljam.
-Nem igazán szeretem másokkal megosztani, megmutatni.-nézett le gitárjára szégyellősen.
-Ugyan.Biztosan jó.Na kezd el.-biztattam.
-Legyen.-sóhajtott fel.Belekezdett a dalba és én nem bírtam titkolni, hogy mennyire ledöbbentett.

Csodálatos volt.Oké, tudom, hogy ez így mennyire nyálasan hangzik, de komolyan ezt gondoltam.Gyönyörű, tiszta hangja betöltötte az egész légkört.Egy 'false' hang nem hagyta el a száját.Olyan egyszerűen adta elő.Semmi erőlködés nem volt benne, vagy rájátszás.Semmi.Csak ő.Azt hiszem ebből sokkal többet megtudtam róla mintha beszélgettünk volna.Őszinteség áradt belőle, a magas hangok pedig a tűrést, s fegyelmezettségét tükrözték.Az utolsó hang után egy percig egyikünk sem szólalt meg, s végül ő törte meg a csendet.
-Na?Ennyire rossz?-kérdezte félve.
-Ez...-kezdtem, de a hangom olyan rekedt volt, hogy muszáj volt megköszörülnöm a torkom.-Épp ellenkezőleg.Ez fantasztikusan jó.Esküszöm.A szám is, ahogyan énekled...fúúú hát arra nincsenek szavak.Gyönyörű hangod van.-néztem komolyan mélybarna szemeibe.Elpirult.
-Remélem őszinte vagy.-vigyorgott.
-Nem csapnálak be.-emeltem fel védelmezően a kezeimet.
-Akkor köszönöm.-mosolygott.
-Igazán nincs mit.Ez az igazság.Van kedved énekelni velem valamit?-érdeklődtem.
-Hogyne lenne.-lelkesedett.
-Akkor a Moments megy?-mutattam a gitár felé.
-Mindegyik szám megy.
-Jó akkor a Moments.-jelentettem ki és elkezdtem Liam részét, ő pedig az én részemnél csatlakozott be.

*Zayn*

Azt hiszem nem kicsit bealudtam, de amikor felkeltem, Harry nem volt a szobában.Fáradtan ballagtam az ablakhoz.A látványra nem számítottam.Ott ült a kerti hintában az oldalán Brooke-kal.Épp nevettek valamin, vagy inkább röhögtek, de úgy látszott, hogy nagyon élvezik egymás társaságát.Tudom, hogy szinte a testvérem meg minden és azt sem tudom, hogy mit érez iránta, viszont azt már igen, hogy Brooke egy csodálatos lány, és hát kezd megtetszeni.Nem akartam, hogy Harry-nek megtetsszen, vagy akár fordítva, mert tudtam, hogy akkor talán már esélyem sem lesz jobban megismerni őt.Gyorsan kirontottam a szobából és megindultam a kertbe.Azaz a lépcső felénél visszarohantam Liam-ék szobájához és kopogás nélkül berontottam.
-HarryAKertbenBrooke-kalBeszélgetÉsNekemKellEgyÜrügy,HogyElküldhessem.
Tudom,HogySzemétVagyok,DeLennétekTiAzÜrügy?-hadartam nekik, ők pedig a szemüket meresztve bámultak rám.
-Miért kéne elküldeni?-pislogott Louis.
-Mert nem akarom, hogy esetleg kialakuljon köztük valami.-mondtam a választ, de rohadt nehéz lehetett volna kitalálni.
-Úúúú Zayn-nek bejön Brooke!-gyerekeskedett Liam.Mire én kb. vágtam egy ilyen fejet: -.-".
-És ha igen?Én csak nem akarom, hogy Harry esetleg belépjen a képbe.
-De hát barátok lehetnek nem?-értetlenkedett Niall.
-Igen lehetnek, nem is arról van szó, hisz ki vagyok én, azon kívül, hogy Zayn Malik-túrtam a hajamba, mire elröhögték magukat.-,hogy megmondjam mit lehet és mit nem.És csak azt nem szeretném, hogy megtetsszen neki.Annyi lány van még és nem akarom, hogy pont Brooke legyen az, aki neki kell.-sóhajtottam.
-Jól van haver.Menj le, mond, hogy beszélni szeretnénk vele.Addig mi kitaláljuk, hogy miről is..-bambult maga elé Liam.
-Köszi!Jövök eggyel.-köszöntem meg, de már félig kint voltam az ajtón.
Mikor kiértem épp énekeltek.Brooke a What Makes You Beautiful-t gitározta és épp befejezték a refrént én pedig a nagy belépőmként belekezdtem a szólómba.Mindketten odakapták a fejüket és majdnem elröhögték a számot.
-Szia!-hagyta abba Brooke.-Mi járatban?
-Csak szólni akartam Harry-nek, hogy Liam-ék beszélni akarnak vele.
-Igen?És miről?-kérdezősködött Harry, mire megvontam a vállam.-Hát jó!Akkor ezt majd máskor befejezzük.-mosolygott Brooke-re, felállt és elment mellettem.Helyet foglaltam ott ahol az előbb Harry ült.
-Jó fej ez a Harry mi?-tudakoltam meg.
-Jah.Jobb így, mint bunkón.-nevetett.
-Az biztos.-bólogattam.Fogalmam sem volt, hogy mit mondjak.-Lehet, hogy korai vagy én nem is tudom, de nem lenne kedved holnap eljönni velem valamerre?-kérdeztem tőle bizonytalanul.
-Szívesen.-erősítette meg válaszát egy széles mosollyal, amitől majd kicsattantam a boldogságtól.
A délután további része számomra remekül ment.Mindenki a pihenést választotta így nem voltak zavaró emberek, se Harry.Azt hiszem a mai nap alkalmával is még jobban megkedveltük egymást.Ez olyan fura számomra.Két napja ismerem és borzasztóan megkedveltem.Komolyan szerintem tetszik is.Úristen...!Miket beszélek!Az a gáz, hogy komolyan esélyét látom annak, hogy tetszik.De végülis miért is ne lehetne valami közöttünk?Holnap úgy is elviszem valahová.Megint több dolgot megtudhatok róla és talán rájöhetek, hogy ő milyen érzéseket is táplál vagy tudna táplálni irántam.Mindenki úgy vacsorázott akár egy hulla.De tényleg!Néha attól féltem, hogy a tányérok fölött ülő személyek belefejelnek a vacsorájukba és elalszanak.Harry elég letört volt és morcos.Egy kissé magába fordult.Nem tudom, hogy miről beszélhettek vele Lou-ék.Kicsit rosszul is éreztem magam, hiszen miattam van, mert én kértem őket, hogy foglalják le.Mindegy is.Majd felvidul.A vacsora után mindenki megfürdött és már ment is aludni, beleértve engem is és Brooke-ot.

Másnap reggel mindenki hamar kelt.Gyors reggeli, fürdőszobai teendők és irány is próbálni.Minél hamarabb akartunk végezni, hogy a délutánunk szabad legyen.A mai próbán is alig tudtam levenni Brooke-ról a szemem.Ez a lány teljesen más mint a többi.Az se biztos, hogy ember, ha ilyen hatással van rám.Most megengedtem magamnak azt is, hogy rámerjek mosolyogni.Örömmel láttam, amikor zavarba jött.Amikor hazaértünk mindenki életteltelibb volt, mint az előző nap.Brooke-kal megbeszéltük, hogy 3/4 órát adunk magunknak elkészülni.Ciki vagy sem...nekem igen is kell ennyi idő.Nem öltöztem ki.Egy póló, rá egy fekete-piros kockás ing és egy sötét farmer.Nem aggódtam amiatt, hogy ha felismernek, de azért egy napszemüveget és egy sapkát a fejemre vágtam.Lesétáltam az alattunk lévő szintre és vártam.Hát megérte.Gyönyörű volt.Eddig is így gondoltam, de most.Pedig nem sokkal nézett ki másképp, mit eddig.Egy csőfarmert viselt egy trikóval és egy kardigánnal.
-Remélem megfelelek!.-fordult körbe, hogy szemügyre vehessem.
-Nagyon csinos vagy.-mondtam az igazat.
-Köszi.És...hová megyünk?-rebegtette a szempilláit.
-Elindulunk sétálunk és konkrétabban arra amerre visz a lábunk.-közöltem a szerintem tökéletesen kidolgozott programot.Elnevette magát.
-Wow!Hát akkor induljunk!-lelkesedett.A legtöbb embertől elköszöntünk és kiléptünk a mentorházból.-Figyelj, mi van ha lekapnak a paparazzik?-nézett rám aggódva már a ház előtt.
-Semmi.Nem érdekel, hogy mit hordanak össze.Mi tudjuk, hogy mi van köztünk és mi nem!
-Ez így van.És mi van kötünk?-vigyorgott.Na köszönöm.Ezt feltétlenül fel kellett tennie.
-Hát...majd kiderül.-vigyorodtam el és a karomat nyújtottam, amibe belekarolt és úgy indultunk el.Végül a Temze partján kötöttünk ki.Egész jó volt az idő, így a környék látványának szépsége csak fokozódott.
-Ez...mesés!-suttogta.
-Az.-feleltem.Ennél többet nem tudtam mondani, ugyanis én attól voltam elképedve, hogy ő milyen ámulattal figyeli a folyót.Itt a pillanat...még nem tudom mire.Gyengéden átöleltem és vettem a bátorságot, hogy megszólaljak.
-Szerinted nagyon szánalmas, ha azt mondom, hogy én...-ekkor rám emelte pillantását és totál elvesztem azokban a barna szemekben.-..szóval, hogy én...