5.fejezet

-Hát...Igazából azt sem tudom, hogy mit akartam...Szerinted az nagyon szánalmasan hangzik, ha azt mondom, hogy elcsavartad a fejem? -teljesen és totálisan is zavarban éreztem magam, ugyanis nem sűrűn mondok ilyet egy lánynak...Sőt... Általában a csajok szoktak oda meg vissza lenni értem, mert júúj, én vagyok Zayn Malik.De Brooke, ő más.Őt nem érdekli, hogy mennyi pénzem van, és hogy hány millió másik lány rajong értem.Igaz nem ismerem annyira, de érzem, hogy így van.Amikor vele vagyok, nem érzem azt, hogy bárki lennék, egyszerűen csak jól érzem magam a társaságában, és ez szuper érzés..Ezért is tartottam fontosnak elmondani neki, amit érzek vele kapcsolatban, remélve,  hogy talán érzéseim viszonzásra találnak.
-Nem igaz.A fejed tökéletesen áll, mint mindig.Nem csavartam semerre.-poénkodott.Igen, humora is van!Istenem, egy lány, aki szép, vicces és humoros és tuti, hogy nem hülye.Kell ennél több?!A bókjaimat jól fogadja és szerintem én sem vagyok számára közömbös, bár azért nem akarom elbízni magam.Gondolatok ezreit futtattam az agyamban végig: hogy mi lenne ha kialakulna köztünk valami.Ezzel egy darabig eljátszadoztam, majd beugrott Harry, hogy ő még lehet a képbe nem illő puzzle darab, de ezt még megelőzhetjük.Viszont azt hiszem nem kéne ennyire paranoiásnak lennem.Míg mindezt végig gondoltam az ő szája csak mozgott és mozgott jelezve, hogy beszél, viszont számomra hang nem tartozott hozzá.Teljesen elveztem ajkai alakjába.Egy hirtelen ötlet vezérelt.Nem terveztem, mégis megtettem.Ajkaimat lágyan az övéhez préseltem.Épp, hogy eltelt három másodperc, amikor rájöttem, hogy ezt nagyon nem kellett volna, és lehet, hogy ez csak ront a kialakuló helyzeten.Zayn, te mindent elkapkodó barom!Gyorsan elhúzódtam tőle és félve pislogtam rá.Jó, nem volt ez csók, inkább egy olyan szájra pusziféle, de akkor is egy barom vagyok.
-Sa-sajnálom.-dadogtam, de ő csak mosolygott.
-Mit?
-Hát az előbbit.Nem kellett volna.Hajlamos vagyok a dolgokat elsietni.Én tényleg...-akartam még egyszer bocsánatot kérni de az ujját a számra tette.
-Semmi baj.Nem tepertél le ez csak egy puszi volt.És nekem tetszett.-kacérkodott, majd engem maga után húzva megindult az egyik park felé.

* Brooke *

A parkba érve leültünk az első padra, és szótlanul bámultunk magunk elé.Zayn egyik karja a vállamon nyugodt, amitől újra elkapott az a forróság, amit mindig éreztem amikor Zayn hozzámért.
Az idő kellemesen hűvös volt, a langyos szél egész jó hangulatot adott a már amúgy is eléggé hangulatos parknak.
 Teltek a percek és mi még mindig nem szólaltunk meg.Zayn keze még mindig a vállamon pihent, én pedig a szabad kezét tartottam enyéimben.Meghitt pillanatok voltak ezek.Lehorgasztott fejjel pásztáztam a földet, figyeltem azt a pár elsárgult levelet a földön és a lábammal lökdösni kezdtem őket.Talán gyerekesnek tűnik, de zavaromban nem tudtam mást tenni, mert hiába nem néztem fel, a szemem sarkából láttam, hogy szemei engem falnak.A csend így már kezdett egy kicsit kínossá válni.Vállamról a keze az arcomra tévedt és kisimított onnan egy kosza hajtincset.Kénytelen voltam ránézi.Késztetést éreztem rá...
-Mondj valamit.-kérte.-Szeretnélek minél jobban megismerni.Mesélj magadról, a családodról.Bármiről, ami hozzád kapcsolódik.-csillogtak a szemei miközben ezeket sorolta.Jó volt kihallani hangjából a lelkesedést és jó volt rajta látni az érdeklődést.Hihetetlen, hogy egy ember ilyen idő alatt képes volt magával ragadni, mert ez történt, nagyon megkedveltem Zayn-t.Alig ismerem és mégis talán vakon megbíznék benne, talán már most elmennék vele világ végére.Így áradoztam róla magamban, mikor rájöttem, hogy az előbb kért valamit én meg itt bámulok rá tátott szájjal és csoda, hogy nem folyik a nyálam.Gyorsan megköszörültem a torkom és visszakérdeztem.
-Mégis mit szeretnél tudni a családomról?Vagy rólam?
-Mindent.Hogy hol nőttél fel, hogy van-e testvéred, milyenek a szüleid és legutolsó sorban, hogy lenne-e esélyem nálad?-mondta teljesen lazán és megjelent egy komisz féloldalas mosoly az arcán.Hát úgy látszik, hogy a nem régen megmutatkozó félelme, vagy visszafogottsága hamar elszállt.De nem bánom, legyen minél többet ilyen, mert irtó szexi...óóóh te jó isten miket beszélek!!Várjunk csak...!Mit mondott?!Nem akartam elhinni, ezért, hogy ne fagyjak le ismét belekezdtem a családomról való mesélésbe.
-Hát hol is kezdjem... 13 éves koromban a szüleim elváltak, anya azóta újraházasodott, a húgom, Lizzy velünk él..A nevelőapám Carl...Nos..Ő egy elég furcsa természetű ember, azaz jólelkű és kedves, de az igazság az, hogy a kezdetektől fogva nem a legjobb a kapcsolatunk.Tényleg rendes és tisztességes ember, de valahogy nem sikerült a legjobb kapcsolatot kialakítanom vele.Úgy értem akárhányszor terveztünk családi programot sosem mélyült el a kapcsolatunk.A kishúgom odáig van érte, azonban én azt hiszem nem tettem magam a túl a szüleim válásán és ez kihatással van arra, hogy nehezen fogadom el anyát egy másik férfi oldalán.Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem akarom boldognak látni anyát, csak... csak én nem tudok Carl-hoz úgy viszonyulni, mint egy apához.Pedig ő próbálkozik, tényleg, csak én vagyok aki még mindig nem akarja lebontani a közénk épített falat.De talán egyszer sikerül majd elfogadnom és közelebb engedni magamhoz, és akkor talán minden rendben lesz...Egyébként Watlingtonban nőttem fel.Nem nagy város, de imádom.Az emberek szeretni valóak és segítőkészek.Csodálatos hely..-fejeztem be végül és az utolsó mondatanál sóhajtottam egy nagyot.
-Honvágyad van?-ölelt át és én habozás nélkül hozzábújtam.Eszméletlen milyen jó illata van.Rögtön megnyugtatott.
-Egy kicsit.Főleg most, hogy beszéltem róla.-mondtam a vállába.-Visszatérve a családomra..-egyenesedtem fel.-..ezektől függetlenül ők jelent számomra mindent.A kezdetektől fogva mindenben támogatnak, főleg most, hogy volt bátorságunk jelentkezni az X-Faktorba.Nagyon büszkék ránk, hogy idáig eljutottunk. Most már teljesen világossá vált számukra, hogy tényleg a zene az, amivel foglalkozni szeretnék az életben,és mára ezt teljes mértékben elfogadják.És ez jó érzés.Mindig is az volt a vágyam, hogy adjak valamit az embereknek: erőt, ha letörtek, segíteni felállni, és újra hinni...önmagukban.És tudom, hogy én és a lányok erre tényleg képesek vagyunk, hogy valami újat tudunk adni azoknak, akik szeretnek minket, és hisznek bennünk.És az 'új' alatt elég ha az örömre gondolsz, vagy 3 perc boldogságra, felejtésre a csalódás után.Viszont mindezt akkor tudjuk csak elérni ha hallatjuk a hangunkat!-szónokoltam érzéseinkről.Ilyenkor mindig valami különös hatás von a körébe és nem hagy szabadulni legalább 10 percig.Ilyenkor a pulzusom megemelkedik és olyan mintha repülnék, pedig csak álmodozom, és mivel csak álmodozom sajnos ezek nem valósak, mégis úgy beleélem magam.De mint említettem, képesek vagyunk rá, szóval egyszer ez az érzés valóssá válik.
Magam elé meredve múlt el a varázslatos érzés és ekkor döbbentem rá, hogy nem vagyok egyedül és nem hiába beszéltem ennyit.Megfordultam és Zayn gyönyörű szempárjával találtam szemben magamat.Kitágult pupillákkal és áhítattal figyelt.Hát ennyire nagy hatással lettek volna rá a szavaim?
-Ez becsületre méltó.-válaszolt végül nehezen.-Mármint az, hogy mindezt elhatároztátok és hisztek magatokban.Ez már az első lépés afelé, hogy elérjétek a céljaitokat.-jelent meg végül egy mosoly az arcán.-A nevelőapáddal pedig hidd el nem lesz semmi baj.Egyszer minden megoldódik.Próbálj meg nyitni felé, hiszem ahogy meséltél róla, tényleg nem lehet rossz ember.-dörzsölgette a vállam.
-Nem.-válaszoltam és csóváltam a fejem.-Tényleg nem rossz ember.Majd...majd teszek valamit az ügy érdekében.-mutattam én is egy halvány mosolyt.
-És mi van az utolsó kérdéssel?-nézett rám érdeklődve.Hirtelen elkezdtem pörgetni az agyam.Mit is kérdezett még?...Majd rájöttem, hogy miért is kezdtem minél hamarabb a mondanivalómba.-Oohh..öhmm, mármint, hogy lenne-e ...
-Igen.Mi van azzal...?-mutatta a 'dögös vagyok és úgyse tudsz nekem ellenállni, hahaha' mosolyát és nézését.Totál igaza volt.Nem tudtam.
-Hát..hát..-nehezen vetten a levegőt.-..azt hiszem, hogy igen.Igen van!-lettem határozottabb, hisz nehogy azt higgye már, hogy ilyen nyámnyila vagyok, ezért, hogy erre még jobban ráerősítsek most én adtam neki egy olyan pusziféleséget, amivel ő ajándékozott meg korábban a Temze partján...

4.fejezet

*Harry*

 Mindenki kidőlt a házban, de én kikapcsolódásra vágytam.Ki akartam menni a kertbe, végig dőlni a hintaágyon és végleg kitörölni Caroline-t a fejemből.Nem is tudom miért voltunk együtt.Minden értelmét vesztette.Kiléptem a kertbe, de a várva várt egyedüllét nem következhetett be, mert megláttam Brooke-ot gitárral a kezében.Lőttek az egyedüllétnek, de nem bántam.A reggeli óta nem nagyon beszéltem vele, sőt..Most legalább lesz alkalmam bebizonyítani, hogy megérte elfogadnia a bocsánatomat a kezdeti bunkó viselkedésemért.Olyan nyugodtnak tűnt.Épp elkezdett volna énekelni, amikor észrevett.
-Bocsi.Nem akartalak megzavarni.Ha nem akarod, hogy maradjak, akkor visszamegyek.-mutattam arra amerről jöttem.
-Nem dehogy is.-mosolygott és megrázta a fejét.-Ülj csak le.-ütögette meg maga mellett a hintaágyat.Engedelmeskedve foglaltam helyet mellette.
-Mit akartál énekelni?-kérdeztem tőle.
-Hát...-pillantott fel szőke tincsei közül.-egy saját számot.
-Te magad írtad?-csodálkoztam.
-Igen.-bólintott.-Van egy pár alkotásom, de szerintem egyik se nagy szám.-Vágott egy grimaszt.
-Ezt majd én eldönteném.-Had halljam.
-Nem igazán szeretem másokkal megosztani, megmutatni.-nézett le gitárjára szégyellősen.
-Ugyan.Biztosan jó.Na kezd el.-biztattam.
-Legyen.-sóhajtott fel.Belekezdett a dalba és én nem bírtam titkolni, hogy mennyire ledöbbentett.

Csodálatos volt.Oké, tudom, hogy ez így mennyire nyálasan hangzik, de komolyan ezt gondoltam.Gyönyörű, tiszta hangja betöltötte az egész légkört.Egy 'false' hang nem hagyta el a száját.Olyan egyszerűen adta elő.Semmi erőlködés nem volt benne, vagy rájátszás.Semmi.Csak ő.Azt hiszem ebből sokkal többet megtudtam róla mintha beszélgettünk volna.Őszinteség áradt belőle, a magas hangok pedig a tűrést, s fegyelmezettségét tükrözték.Az utolsó hang után egy percig egyikünk sem szólalt meg, s végül ő törte meg a csendet.
-Na?Ennyire rossz?-kérdezte félve.
-Ez...-kezdtem, de a hangom olyan rekedt volt, hogy muszáj volt megköszörülnöm a torkom.-Épp ellenkezőleg.Ez fantasztikusan jó.Esküszöm.A szám is, ahogyan énekled...fúúú hát arra nincsenek szavak.Gyönyörű hangod van.-néztem komolyan mélybarna szemeibe.Elpirult.
-Remélem őszinte vagy.-vigyorgott.
-Nem csapnálak be.-emeltem fel védelmezően a kezeimet.
-Akkor köszönöm.-mosolygott.
-Igazán nincs mit.Ez az igazság.Van kedved énekelni velem valamit?-érdeklődtem.
-Hogyne lenne.-lelkesedett.
-Akkor a Moments megy?-mutattam a gitár felé.
-Mindegyik szám megy.
-Jó akkor a Moments.-jelentettem ki és elkezdtem Liam részét, ő pedig az én részemnél csatlakozott be.

*Zayn*

Azt hiszem nem kicsit bealudtam, de amikor felkeltem, Harry nem volt a szobában.Fáradtan ballagtam az ablakhoz.A látványra nem számítottam.Ott ült a kerti hintában az oldalán Brooke-kal.Épp nevettek valamin, vagy inkább röhögtek, de úgy látszott, hogy nagyon élvezik egymás társaságát.Tudom, hogy szinte a testvérem meg minden és azt sem tudom, hogy mit érez iránta, viszont azt már igen, hogy Brooke egy csodálatos lány, és hát kezd megtetszeni.Nem akartam, hogy Harry-nek megtetsszen, vagy akár fordítva, mert tudtam, hogy akkor talán már esélyem sem lesz jobban megismerni őt.Gyorsan kirontottam a szobából és megindultam a kertbe.Azaz a lépcső felénél visszarohantam Liam-ék szobájához és kopogás nélkül berontottam.
-HarryAKertbenBrooke-kalBeszélgetÉsNekemKellEgyÜrügy,HogyElküldhessem.
Tudom,HogySzemétVagyok,DeLennétekTiAzÜrügy?-hadartam nekik, ők pedig a szemüket meresztve bámultak rám.
-Miért kéne elküldeni?-pislogott Louis.
-Mert nem akarom, hogy esetleg kialakuljon köztük valami.-mondtam a választ, de rohadt nehéz lehetett volna kitalálni.
-Úúúú Zayn-nek bejön Brooke!-gyerekeskedett Liam.Mire én kb. vágtam egy ilyen fejet: -.-".
-És ha igen?Én csak nem akarom, hogy Harry esetleg belépjen a képbe.
-De hát barátok lehetnek nem?-értetlenkedett Niall.
-Igen lehetnek, nem is arról van szó, hisz ki vagyok én, azon kívül, hogy Zayn Malik-túrtam a hajamba, mire elröhögték magukat.-,hogy megmondjam mit lehet és mit nem.És csak azt nem szeretném, hogy megtetsszen neki.Annyi lány van még és nem akarom, hogy pont Brooke legyen az, aki neki kell.-sóhajtottam.
-Jól van haver.Menj le, mond, hogy beszélni szeretnénk vele.Addig mi kitaláljuk, hogy miről is..-bambult maga elé Liam.
-Köszi!Jövök eggyel.-köszöntem meg, de már félig kint voltam az ajtón.
Mikor kiértem épp énekeltek.Brooke a What Makes You Beautiful-t gitározta és épp befejezték a refrént én pedig a nagy belépőmként belekezdtem a szólómba.Mindketten odakapták a fejüket és majdnem elröhögték a számot.
-Szia!-hagyta abba Brooke.-Mi járatban?
-Csak szólni akartam Harry-nek, hogy Liam-ék beszélni akarnak vele.
-Igen?És miről?-kérdezősködött Harry, mire megvontam a vállam.-Hát jó!Akkor ezt majd máskor befejezzük.-mosolygott Brooke-re, felállt és elment mellettem.Helyet foglaltam ott ahol az előbb Harry ült.
-Jó fej ez a Harry mi?-tudakoltam meg.
-Jah.Jobb így, mint bunkón.-nevetett.
-Az biztos.-bólogattam.Fogalmam sem volt, hogy mit mondjak.-Lehet, hogy korai vagy én nem is tudom, de nem lenne kedved holnap eljönni velem valamerre?-kérdeztem tőle bizonytalanul.
-Szívesen.-erősítette meg válaszát egy széles mosollyal, amitől majd kicsattantam a boldogságtól.
A délután további része számomra remekül ment.Mindenki a pihenést választotta így nem voltak zavaró emberek, se Harry.Azt hiszem a mai nap alkalmával is még jobban megkedveltük egymást.Ez olyan fura számomra.Két napja ismerem és borzasztóan megkedveltem.Komolyan szerintem tetszik is.Úristen...!Miket beszélek!Az a gáz, hogy komolyan esélyét látom annak, hogy tetszik.De végülis miért is ne lehetne valami közöttünk?Holnap úgy is elviszem valahová.Megint több dolgot megtudhatok róla és talán rájöhetek, hogy ő milyen érzéseket is táplál vagy tudna táplálni irántam.Mindenki úgy vacsorázott akár egy hulla.De tényleg!Néha attól féltem, hogy a tányérok fölött ülő személyek belefejelnek a vacsorájukba és elalszanak.Harry elég letört volt és morcos.Egy kissé magába fordult.Nem tudom, hogy miről beszélhettek vele Lou-ék.Kicsit rosszul is éreztem magam, hiszen miattam van, mert én kértem őket, hogy foglalják le.Mindegy is.Majd felvidul.A vacsora után mindenki megfürdött és már ment is aludni, beleértve engem is és Brooke-ot.

Másnap reggel mindenki hamar kelt.Gyors reggeli, fürdőszobai teendők és irány is próbálni.Minél hamarabb akartunk végezni, hogy a délutánunk szabad legyen.A mai próbán is alig tudtam levenni Brooke-ról a szemem.Ez a lány teljesen más mint a többi.Az se biztos, hogy ember, ha ilyen hatással van rám.Most megengedtem magamnak azt is, hogy rámerjek mosolyogni.Örömmel láttam, amikor zavarba jött.Amikor hazaértünk mindenki életteltelibb volt, mint az előző nap.Brooke-kal megbeszéltük, hogy 3/4 órát adunk magunknak elkészülni.Ciki vagy sem...nekem igen is kell ennyi idő.Nem öltöztem ki.Egy póló, rá egy fekete-piros kockás ing és egy sötét farmer.Nem aggódtam amiatt, hogy ha felismernek, de azért egy napszemüveget és egy sapkát a fejemre vágtam.Lesétáltam az alattunk lévő szintre és vártam.Hát megérte.Gyönyörű volt.Eddig is így gondoltam, de most.Pedig nem sokkal nézett ki másképp, mit eddig.Egy csőfarmert viselt egy trikóval és egy kardigánnal.
-Remélem megfelelek!.-fordult körbe, hogy szemügyre vehessem.
-Nagyon csinos vagy.-mondtam az igazat.
-Köszi.És...hová megyünk?-rebegtette a szempilláit.
-Elindulunk sétálunk és konkrétabban arra amerre visz a lábunk.-közöltem a szerintem tökéletesen kidolgozott programot.Elnevette magát.
-Wow!Hát akkor induljunk!-lelkesedett.A legtöbb embertől elköszöntünk és kiléptünk a mentorházból.-Figyelj, mi van ha lekapnak a paparazzik?-nézett rám aggódva már a ház előtt.
-Semmi.Nem érdekel, hogy mit hordanak össze.Mi tudjuk, hogy mi van köztünk és mi nem!
-Ez így van.És mi van kötünk?-vigyorgott.Na köszönöm.Ezt feltétlenül fel kellett tennie.
-Hát...majd kiderül.-vigyorodtam el és a karomat nyújtottam, amibe belekarolt és úgy indultunk el.Végül a Temze partján kötöttünk ki.Egész jó volt az idő, így a környék látványának szépsége csak fokozódott.
-Ez...mesés!-suttogta.
-Az.-feleltem.Ennél többet nem tudtam mondani, ugyanis én attól voltam elképedve, hogy ő milyen ámulattal figyeli a folyót.Itt a pillanat...még nem tudom mire.Gyengéden átöleltem és vettem a bátorságot, hogy megszólaljak.
-Szerinted nagyon szánalmas, ha azt mondom, hogy én...-ekkor rám emelte pillantását és totál elvesztem azokban a barna szemekben.-..szóval, hogy én...

3.fejezet

Reggel a hasam korgására ébredtem.Csoda, hogy nem keltette fel az egész házat.Rajtam kívül két barátnőm még mindig aludt és a házban is csend honolt.Kimentem a szobánkból és megindultam a konyha felé, azaz célom a hűtőszekrény volt.Álmosan csoszogtam le a lépcsőn.Mikor a konyhapulthoz értem felültem az egyik székre és úgy gondoltam, hogy lehajtom még egy picit a fejem.Az álmosságom győzedelmeskedett a hasam felett.Azonban nem tudtam nyugodtan pihenni, mert a pult mögül csörömpölést hallottam és hirtelen megjelent egy fej és a hozzá tartozó test.Ez mind 1 másodperc alatt történt meg én pedig azt hittem szívinfarktust kapok.Hátra is hőköltem, kis híján fel is borultam, de végül még sem így történt.Mérgesen néztem rá, ő pedig félénken pillantott fel kócos fürjei közül.Mosolyra húzódott a szája.
-Bocsi.-hadarta.-Nem akartalak megijeszteni.
-Hát pedig sikerült.-mondtam bunkón.
-Ahhh kérlek ne legyél ilyen.Ne haragudj rám a tegnapi miatt.-magyarázta és most tekintetét az enyémbe fúrta.-Komolyan mondom.Én nem ilyen szoktam lenni, csak nagyon ki voltam borulva, de már lezártam és ismét önmagam vagyok.-vigyorgott.-Tudom, hogy ez nem mentség, mert akkor sem kellett volna olyan flegmának és bunkónak lennem, de komolyan sajnálom.Remélem lehetünk még barátok.
-Hát én nem is tudom...Tényleg nem kellett volna úgy viselkedned, de fátylat rá.Megbocsátok.Viszont mit szerencsétlenkedsz itt?-utaltam az előbbi zajra.
-Én nem szerencsétlenkedem.Csak előhalásztam egy serpenyőt.Igazából reggelit akartam csinálni, ami főleg neked szólt volna kiengesztelésképpen, de már megtörtént, szóval most ár csak a többieknek.
-Most azt akarod mondani, hogy én már nem is kapok a készülő...nem tudom miből?-tátottam a szám.
-Hát ha segítesz, akkor igen, mert nem hiszem, hogy ennyi emberre egyedül megtudok csinálni egy rakat palacsintát!-emelte ki az utolsó szót.Imádom a palacsintát.Szemeim felcsillantak.
-Palacsinta!!!!!Oké, benne vagyok!Segítek!-pattantam le a székről és mellé álltam.Egy mosollyal köszönte meg segítőkészségemet.-Hány óra is van?-pillantottam rá, igaz arcából semmit sem láttam a göndör tincsei miatt.
-Két perc múlva hat.-válaszolta.
-Hogy lehetünk fent ilyen korán?-értetlenkedtem saját magunkon.-És csak kilencre kell a stúdióba mennünk.-csóváltam a fejem.
-Nem baj legalább van időnk megcsinálni egy rakat kaját.Ezek mire felébrednek...-Be se fejezte a mondatot, csak elnevette magát.

Kb. másfél óra múlva dübörgő robajjal igyekeztek le a lépcsőről az emberkék.Hát persze...az éhes lusta társaság megérezte a palacsintát,amire persze mindenkit kidobott az ágy.Hál istennek, addigra sikeredett egy jó pár, ismétlem, jó pár(!!) palacsintát elkészíteni és még így is biztos voltam benne, hogy nem lesz elég.De nem érdekel, majd felcsapják a hűtőt, ha kaja kell még a hasukba.A reggeli alatt azon ábrándoztam, hogy Harry igazából tényleg rendes.Jókat nevettünk itt a főzőcskézés közben...

Az igazat megvallva örültem neki, hogy tisztáztuk Harry-vel a dolgot.Gondolatmenetemből a csörömpölő üres tányérok és Hayley éles hangja szakított ki. 

-Brooke, fél óra múlva ott kell lennünk a stúdióban, nekünk pedig még beszélnünk kell.MOST !Felrángatott a szobába, lehuppant az ágyra, és széles mosollyal jelezte, hogy most valaminek történnie kellene. 

-Mi van?-néztem rá nagy szemekkel.

-Ajj Brooke!Nagyon jól tudod, mi az, amit tudni szeretnék!Mi van veled és Zayn-nel?A vak is látja, hogy odáig vagytok egymásért.-áradozott.

 -Úrég Hayley, hallod te hogy mit beszélsz?Te sem gondoltad komolyan, hogy bazira megkedvelek valakit, akit komoly egy napja sem ismerek.Meg amúgy is, nem is jön be annyira...-próbáltam komoly maradni, de egyikünk se bírta megállni, hogy Ley újabb idióta összeesküvés-elméletén ne nevessük el magunkat.A témát itt le is zártam, kikaptam egy farmernadrágot meg egy rózsaszín trikót a szekrényből, majd nevetve lefelé indultunk.

-Héj Brooke!-szólt valaki és odakaptam a fejem.Természetesen Zayn volt az, aki épp nagy léptekkel igyekezett megszüntetni a közöttünk lévő távolságot.

-Mi az?-mosolyogtam.

-Csak meg akartam tudakolni, hogy megtisztelnél-e azzal, hogy mellém ülsz a kocsiban?-nézett rám olyan...tudjátok..úgy, ahogy minden szívdöglesztő képen szokott.

-Hát számomra a megtiszteltetés.-tettem jobb kezem a vállára, hogy még jobban megerősítsem kijelentésem, de nem volt jó ötlet, mert elárasztott a forróság.

-Hahó mindenki!Indulás!-kiabálta Pierre a Simple Plan énekese.Amilyen bolondok vagyunk még szép, hogy mindannyian egyszerre akartunk kitömörülni szegény ajtón.Én Zayn és Harry közé préselődtem.És akkor így ne kezdjen beindulni a fantáziám...Hát nem ígérek semmit.Beszálltunk az értünk küldött autókba.Én persze Zayn mellé ültem, a következő 15 perc pedig azzal telt, hogy a visszapillantóból Hayley gyanakvó és kínosan kémlelő tekintetét kellett állnom.

 A stúdióba belépve megpillantottuk a hatalmas termet, ami telis tele volt hangfalaggal, hifikkel, rengeteg műszerrel.A hangszerek a földön sorba voltak rendeződve.Mindig görcsbe rándul a gyomrom, ha arra gondolok, hogy talán egyszer ez lesz a munkahelyem.Itt fogjuk tölteni hétköznapjaink nagy részét , itt, ahol felvehetjük a saját számainkat.(Lehet, hogy nem értitek, hogy miért egy igazi stúdióba jöttünk, szóval elmondom.Azért jöttünk ide, mert mostanában fel kell vennünk a dalokat, amik rákerülnek a döntősök X-Faktoros lemezére.)Persze igen, tudom, hogy ez csak akkor válhat valóra, ha sikerül ebben a versenyben mutatnunk magunkból valamit, és az előadott dalokban kiénekelni az érzéseinket a közönségnek.Talán egyszer, egy nap valóra válik, aminek most még az elképzelését is abszurdumnak tartok...
Egyszer talán minden 180°-os fordulatot vesz majd....
A többi csapat a saját mentorbandájával a nekik szánt stúdióban voltak ,hogy ők is elpróbálják és felvegyék a számot, amit hétvégén az élő műsorban előadnak majd.Ez a hét a mentorok hete volt,szóval mindenki a saját mentorával együtt ad majd elő egy tetszőleges számot a mentorától.A Peppery Peppers a Me Against The World-öt választotta, ezt fogják az élő showban előadni a Simple Plannel.A Skirts On Girls pedig a Worldwide-ot választotta, ezt fogják közösen énekelni a BTR-ral.Én személy szerint imádom azt a zenét. Akármennyire is idiótának tűnök, én mindig elsírom magam, akárhányszor hallom ezt a számot...Na igen,én meg az érzelmeim..A mi választásunk pedig a Taken-re esett.Úgy tűnik, ezek a választások felérnének egy 'Érzelmek hete' címzéssel is...
Öt órán át gyakoroltunk, mire sikerült felvennünk egy viszonylag jó felvételt a dalról, amin épp nincs csámcsogás, vagy beleröhögés.Személy szerint nem értem, hogy tud Niall és Lou egy ilyen érzelmes számba belecsámcsogni és beleröhögni félpercenként, de azért oké...
Ami a koncentrációt illeti, azzal én sem voltam a toppon ma.A szám alatt jó párszor sikerült elkapnom Zayn 'SzexiVagyokSzeress' pillantását, amitől hét századmásodpercre összeomlott a keringésem.Harry pillantásait is elkaptam néha, bár ő inkább érzelemmentesen bámult rám, mintsem szexistenként.Két óra körül minden csapat végzett a próbával, és a bejáratnál vártunk az indulásra.Emily épp valami ciki sztorit mesélt az exéről, amikor valami forrót éreztem a vállamon.Hát persze, már megszokhattam volna, a Zayn érintése van ilyen hatással rám.
-Öhmm Brooke, egész jó volt a próba, nem?-Pár pillanatig zavartan nézett, majd újra elővette nézését, amit annyira imádtam.-Tutira te voltál a nap csillaga.Csodás-csodás hangod van, legalább annyira, mint amennyire szép vagy.De komolyan, teljesen el voltam tévedve a felvétel alatt.Melletted nem tudok rendesen koncentrálni a munkámra.-Újra zavarban volt, megvakarta a tarkóját. Hányszor fog még megölni a tekintetével?!

A hazafelé vezető út totális csendben zajlott.Legalábbis az én részemről.A próba által kiváltott érzések mély benyomást tettek a mai napomra, azt hiszem.(Ez alatt Zayn értendő).Megkönnyebbülve szálltam ki a kocsiból, mert egész úton meg akartam gyulladni.Gyorsan felszaladtam a szobánkba kikaptam valamilyen egyszerűbb cuccot és még mielőtt bárki elfoglalhatta volna a mi szintünkön lévő fürdőt, berohantam.
Vettem egy hidegzuhanyt, ami teljesen higgadt és kipihent állapotot varázsolt, bár igaz, hogy ehhez az eredményhez, vagy 20 percig áztatnom kellett magam.A lényeg, hogy megérte.Akartam egy kis nyugit, amit nagyon jól tudtam, hogy hogyan érjek el.Visszamentem a szobába, felkaptam gitárom és kimentem a kertbe.Senkit sem láttam magam körül, se a házban, sem a kertben.Biztos a fürdőben vannak, vagy kidőltek.Egyedül Emily-ék látták, hogy kijövök, na nem mintha nem tűnne fel senkinek, hogy valaki kint énekel...Felültem a hintaágyra és épp az első akkordot lefogván énekelni kezdtem volna, ha nem zavar meg a felém közeledő alak..

2.fejezet

-Hé jól vagy?-jött Louis-tól a kérdés, mert valószínűleg észre vette, hogy nem állok valami stabilan.
-Igen.Köszi, csak tudod nem számítottam erre.És totál odavagyok értetek és....és...-kapkodtam a levegőt.-Én...-nem tudtam mit mondani.
 -Értjük.-vágott közbe flegmán Harry, és közben a szemebe se nézett.Ez milyen bunkó.Nem gondoltam volna.
-Nos...akkor drága gyermekeim , nekem most egy időre el kell mennem.Mire visszajövök, próbáljátok meg minél jobban megismerni a másik bandát, hogy holnap már el is kezdhessétek a munkát.-törte meg a kínos csendet Simon.Igazából senki sem tudta, mit mondhatna.Hayley, Emily és én még mindig sokkos állapotban voltunk, hisz nem mindennap kapja az ember 2. mentorának azt a bandát, amit olyan régóta szeret.Másrészt viszont, ledermedtem, amikor Harry olyan flegmán szólt vissza.Éreztem, hogy mondanom kell valamit, amivel jelzem a nem nem tetszésem, ezért megszólaltam.-Hát akkor szerintem nézzük meg a szobáitokat.-Intettem Em-nek és Ley-nek, hogy fogjanak meg egy-egy bőröndöt, és ők így is cselekedtek.Mindenki odament a saját bandájához és segítettek nekik.
-Hát akkor kedves srácok és Mr. Bunkó...-néztem jelentőségteljesen Harry-re-... irány az emelet.-A többi fiú jól kiröhögte őt, mire csak vállat vont és előre dulakodott a lépcsők felé.Na bezzeg az igazság már fáj, mi?Összenéztem Hayley-vel, és elég jól ismertem már ahhoz, hogy tudjam ő is arra gondolt,amire én.Csalódott volt.De amikor Louis odalépett hozzá, és felajánlotta a segítségét, újra felcsillant a szeme.Pár pillanat múlva a többi srác is felkarolta bőröndjeiket, és segítettek felcipekedni a 3.,azaz az érkezett bandák szintjére.Kivéve Harry-t.Előttünk botorkált egyik lépcsőfokról a másikra.Ahogy elnéztem,semmi kedve nem volt itt lenni.Csak a kényszer.Nem bírtam megállni,hogy ne mondjak valamit ismét.

-Nos, úgy tűnik, hogy Mr. Styles nem csak bunkó, de az udvariassága és a bicepsze is igen cserbenhagyja néha.
-Chhh...milyen nagyszájú valaki.-morogta az orra alatt.
-Valaki meg milyen önelégült barom.-tettem én is ugyanígy.Ne gondoljátok, hogy én mindig ilyen vagyok...ilyen beszólogatós, de egyszerűen nem bírom magamban tartani a róla faragott véleményem.Felértünk a 3. szintre, ahol volt 6 szoba, plusz egy fürdő, mert az mindegyik emeleten volt.A Simple Plan-ből hárman egy szobába tömörültek, a többi 2 tagja pedig szintúgy.A Big Time Rush kétfelé oszlott.A maradék szobát elosztottuk a 1D között.Niall, Liam és Louis került egy nagyobb helységbe, Zayn és az a...szóval Harry pedig egy másikba költöztek.
-Nem mondjátok, hogy nem én leszek Harry-vel egy szobában?-biggyesztette le a száját Louis.
-Jajj haver nem mindegy!-vont vállat Harry az előbbi érzéketlenségével.Hűű, hátha Louis-val is így bánik, akkor itt nagy a baj.Lehet, hogy nem is ilyen alapból?Nem számít akkor se másokon vezesse le a bajait.
-Mit szólnátok ahhoz, ha később segítenénk nektek kipakolni, de előtte kimennénk ismerkedni a kertbe?-érdeklődött Hayley, közben pedig kereste a szemkontaktust Louis-val.
-De, ez jó ötlet.-helyeselt Zayn és küldött felém egy szívdöglesztő mosolyt.Azt hiszem ez a legveszélyesebb nap az életemben.Ha ezt túlélem, akkor semmi sem állít meg az életben.
-Hölgyem..!-állt mellém Zayn és nyújtotta a karját, én kapva kaptam az alkalmon és belekaroltam.Lementünk a földszintre, és a hátsó tolóajtón kimentünk a kertbe.

Imádtam az udvart.Középen a hatalmas medence, mögötte a fák és a sziklakertek, és a közöttük kibújó virágok.A legjobb a hatalmas nagy hintaágy a kert legnagyobb két fája között.Fogalmam sincs mennyien férnénk el rajta, mert nem csak hosszúságra, de szélességre is méretes volt.
-Imádtam ezt a kertet.-szólalt meg partnerem és csillogó szemmel figyelte az elénk táruló látványt.
-Hát...az biztos, hogy tetszetős.-helyeseltem.Mindannyian célba vettük a hintaágyat és elterültünk rajta.A többi ember, aki nem fért már fel az elterült előtte a fűben.Fél óra bemutatkozás után vettem észre, hogy valaki hiányzik, hogy nincs itt mindenki.Hát persze, hogy Harry nem tisztelt meg minket a jelenlétével.Liam épp mellettem ült, így gondoltam rákérdezek, hogy mi baja a cimborájának.
-Hé Liam!-szólítottam meg, s ő felém fordult.-Harry-nek mi baja van?Mindig ilyen öntelt bunkó?..Már bocs.-érdeklődtem.
-Hát, tudod volt ugye az az érdekes kapcsolata Caroline-nal, ami most végleg véget ért.Egy kicsit azt hiszem megviselte, és azért ilyen, de az is lehet, hogy rájött, hogy semmi értelme nem volt ennek az egésznek és magát szidja, hogy hamarabb nem esett le neki.Hidd el nem ilyen ő valójában.-mosolygott.-Persze nem védeni akarom, mert attól nem kellett volna szemétkednie, de ezért van.-magyarázta.
-Értem.Hát nem jó dolog a szakítás.-mondtam saját magamnak, mert Liam valami történetbe kezdett.Most már értem, hogy miért volt bunkó, de azzal még mindig nem értek egyet, hogy másokon kell levezetni a feszkót.Csak ráztam az egészem a fejem.Liam befejezte a sztoriját és bekövetkezett a...semmi.
 Az újabb kínos csendet a szöszi törte meg :
-Jól hallottam,hogy megjött a pizza..? Úristen,végre! A legutóbbi ittlétem óta rengeteget romlott a pizzafutárok színvonala.Kerek egy órája megrendeltem azt a 10 extra pepperonis pizzát.Gyerünk!
A pizzának mindenki megörült.Őrültként másztunk le a hintaágyról, volt akik fel is lökték egymást, ezt konkrétan a Simple Plan művelte és a Peppery Peppers.Úgy látszik megtalálták a közös hangot.Én utolsóként indultam be...vagyis azt hittem, de egy kar visszarántott.Megpördültem a lendülettől és Zayn Malik teljes életnagyságban szobrozott előttem.
-Szia Brooke.-vakarászta a tarkóját.Hűű a rosszfiú zavarban is tud lenni.Ez tetszik.
-Szia Zayn.Mond!
 -Öhmm...csak meg akartam kérdezni, hogy nem maradsz-e kint még egy kicsit velem beszélgetni?-a mondat végére már egész bátor lett.
 -Háát, ha kint maradunk , valószínűleg egy falat pizza sem fog maradni, legalábbis ahogy Niall-t és az étvágyát ismerem.De miért ne?Legfeljebb koplalunk holnapig.-egyeztem bele.

Ezután levetettük magunkat a fűbe.Ott feküdtünk egymás mellet és az eget fürkésztük.Felfoghatatlan volt számomra,hogy Zayn Malik, az a Zayn Malik, aki jó hosszú ideje az imádottam, most ott feküdt mellettem, és velem együtt formákat keresett a felhőkben.Nem tudom pontosan, hogy meddig feküdhettünk ott, de rengeteg mindenről beszélgettünk.Szinte mindenről az életben.Érzések, múlt, gondolatok, személyes dolgok, és persze a verseny.Ahogy ott feküdtünk az eget bámulva és néha-néha szótlanul egymásra bámulva, rájöttem, hogy nagyon megkedveltem őt.Lehet, hogy hülyeségnek hangzik, hogy valakit megkedvelj közel egy nap alatt, de akkor, és ott tényleg ezt éreztem.A legjobban az őszintesége fogott meg, és az, hogy bízik bennem és nem szarja le, hogy mi van velem.Azt hiszem,tényleg nagyon megkedveltem őt.

Amikor már elég sötét volt és a zümmögő rovarok már idegesítettek bennünket, úgy gondoltuk ideje lenne bemenni.Felkeltünk a nyirkos fűből és reménykedtünk, hogy maradt valami élelem a számunkra.Befelé menet felpillantottam az emeletre, pontosabban az egyik ablak esett a látókörömbe.Harry állt mögötte és minket figyelt, de amint észrevette, hogy őt nézem ellépett az ablaktól.Milyen furcsa...
A többiek tv-t néztek, mikor bementünk, és valószínűleg folytatták egymás megismerését.
-Hé jómadarak, hol voltatok ilyen sokáig?-nézett hátra Louis.
-Beszélgettünk.-válaszolt Zayn nemes egyszerűséggel.Elkaptam, ahogy Lou rákacsint és visszafordul a többiek felé.A konyhába csodálva pillantottunk meg 2 pizzát.Ez komoly?Komolyan hagytak nekünk kaját?Szuper!Befaltuk és mi is csatlakoztunk a többiekhez.Esküszöm életem egyik legjobb napjának titulálhatom a mait.Mikor már elég fáradtnak éreztük magunkat szép lassan elkezdtünk a fürdők felé szállingózni.Én udvariasan mindenkit előreengedtem, így én kerültem utoljára.A mi szintünkön mentem el tusolni, amit igazán nem siettem el.Ki akartam engedni magamból a mai nap fáradalmait, izgalmait és csak nyugalmat akartam.Miután úgy gondoltam, hogy elég ennyi köbméter vizet elfogyasztani kiszálltam, belebújtam egy melegítőnadrágba és egy kinyúlt pólóba.Halkan becsuktam az ajtót, gondolván, hogy lehet, hogy valaki már alszik.Elindultam a szobánk ajtaja felé, a kezem már a kilincsen volt, amikor láttam, hogy a lépcsőn most jött fel Harry.Egy percet nem akartam pazarolni rá így lenyomtam a kilincset.Éreztem általa felkavart levegőt a hátam mögött.Nem tagadhatom, mámorító illata volt.Félig bent voltam a szobában, mikor a lépcső felől visszanézett.
-Jó éjt!-hadarta, s fejét a föld felé szegezte.
-Neked is.-motyogtam csendesen, mert nem voltam meggyőződve arról, hogy az előbbit nekem mondta, igaz senki nem volt a folyóson rajtunk kívül.Egy gyors pillantást vetett rám és felviharzott a 3.-ra.Kábultan becsuktam magam mögött az ajtót.Nem akartam elhinni, hogy jó, hangsúlyozom JÓ éjszakát kívánt.Gyorsan bebújtam az ágyba nesztelenül, mert Ley és Em már aludtak.
Egy nap, csupán 24 óra és mégis mennyiféle érzés.Milyen érdekes az élet...

1.fejezet

Szinte harapni lehetett volna a megkövült feszültséget körülöttünk.Már csak mi álltunk a színpadon és a Red Stars.Sosem értettem, hogy a műsorvezetőnek miért kell ennyire elhúzni a ezt a pillanatot.A pillanatot, ami megadhatná a lehetőséget arra, hogy egy újabb lépéssel közelebb kerülhessünk a győzelemhez.
-És a ma esti, utolsó továbbjutó...-kezdett bele.Persze most biztos megint vagy 3 perc szünet következik.Remek!A lányokkal egymás kezét szorongattuk.Csoda, hogy el nem tört egyikünké.
-Mondják már ki.-nyöszörgött Emily.
-A Butterflies.-Abban a percben hatalmas nagy kő esett le a szívünkről.Nem lehet igaz!Tovább jutottunk a legjobb 4-be!Kimondhatatlanul boldog voltam és a lányokon is ez látszott...Viszont egy kicsit rosszul éreztem magam, hogy miattunk esett ki a Red Stars.Olyan jó barátok lettünk.A lányokkal összenéztünk és tudtuk, hogy mit kell tennünk.Odamentünk hozzájuk és adtunk mind a négy tagnak egy óriási ölelést, ők pedig gratuláltak.Szinte semmi mást nem tudtunk az örömön kívül észlelni.A műsorvezető kérdéseire is csak motyogtunk valami egyszerűt kábult állapozunkban, például, hogy "Kimondhatatlanul örülünk, hogy tovább jutottunk és reméljük, hogy következő héten azért nem utolsónak fogunk továbbjutni."

Hátul a backstage-ben a többiek is gratuláltak, majd minket, a csapatokat hazaszállítottak a mentorházunkba.Segítettünk Kate-nek, Sarah-nak, Beth-nek és Jess-nek összepakolni, majd búcsút vettünk tőlük.Aznap este tartottunk egy kis ünneplést, mi a bennmaradottak, később pedig Simon is csatlakozott hozzánk, mert hát őt kaptuk mentornak.Azt mondta reggelre tartogat valamit.Úgy éjfél körül elindultunk a szobánkba.
-Hé csajok szerintetek mit tartogat holnapra Simon?-kérdezte Emily felhúzott szemöldökkel.
-Fogalmam sincs.Az biztos, hogy furdal a kíváncsiság, de nem annyira, hogy elnyomja a fáradtságom.Hulla vagyok.-dőlt be Hayley az ágyba.Még jó, hogy már megfürödtünk.Nekem sem volt több erőm, mint nekik.Befeküdtem a jó, puha ágyamba és végig gondoltam a helyzetünk.Itt vagyunk mind a hárman 17 évesen és elértük az álmunk ... negyedét.Nem sok, de boldoggá tesz.Milyen jó lenne egyszer híres lenni, vagy csak ismert.Örömet szerezni a rajongóknak, köszönetet mondani a támogatásukért.Díjakat átvenni.Fent állni egy hatalmas stadion színpadán és végig tekinteni a több ezer rajongón.Nekem ez a célom, és a csapat többi tagjának is.Ebben teljesen biztos vagyok.Igaz így nyíltan a konkrétumokat sosem mondtuk ki,.. egymásnak sem, nemhogy másnak.Csak azt beszéltük, hogy mennyire jó lenne azzal foglalkozni amihez értünk és amit szeretünk is.De nem is igazán számít, hogy egymással megosztottuk-e már így nyíltan azt, amit gondolunk.Nem számít, mert látom, hogy hogyan néznek végig az embereken, akik állva tapsolna a produkcióink után.Látom Emily könnyes szemeit és érzem, hogy mennyire remeg Hayley keze, pedig tudom, hogy utálja, ha gyengének látszik.Egyikünk sem tudja letagadni, hogy erre születtünk, hogy ezt kell csinálnunk...Énekesek akarunk lenni!Ez minden vágyunk.
Talán kicsit túl sokat gondolkodok, talán nem, de órákig tudok ilyesmikről és különböző dolgokról agyalni.Valamiért az én agyacskám ilyenkor kezd el beindulni.Nekem ez segít elaludni.Végig gondolom az életem, az álmaim, képzelődök, álmodozok, majd végül álomba merülök, és azt hiszem ez eme alkalommal sem történt másképp.

Reggel a lányok közül én keltem fel legelőször.Lassan kimásztam az ágyból és csendben kimentem az ajtón.Az egész házban túl nagy volt a csend...
-Szóval még mindenki alszik.-suttogtam magamnak.-Jellemző!
Az egész házban nem mondanám, de a mi kis bandánkból én voltam a megtestesült felelősség.Enyém volt a védelmező báty és nővér szerepe is, amihez hozzájárult az anyáskodás is.Mindig nekem kellett visszahúzni őket, ha valami bajba akartam keveredni és én voltam a villámhárító, akármilyen vitáról is volt szó.Én voltam és vagyok, aki csak a precíz munkával elégszik meg és nem hagyja, hogy legjobb barátnői feladják, miközben képesek véghez vinni, bármit.Én is tudok persze lazítani, csak én nem engedem el magamat annyira.Tudom, hogy hol a határ.Talán ez valamilyen szinten rossz, talán nekem is élveznem kellene az életet.De még nem találkoztam egy olyan emberrel sem, aki képes lett volna elérni azt, hogy igazán felszabaduljak.Erre még a Emi és Ley se képes.De majd egyszer talán valaki ráébreszt arra, hogy megéri tininek lenni és nem kell máris felnőttként viselkedni.Eközben lebaktattam a lépcsőn és gondolataimból egy esés zökkentett ki.Méghozzá az én hasasom.Átestem valami bőrönd féleségen és a 'zuhanás' alatt elkiáltottam magam.Feltápászkodtam, már amennyire tudtam, de így is csak a félig ülő, félig fekvő pózt tudtam elsajátítani..Kíváncsiskodó és aggódó hangokat hallottam föntről.
-Brooke!!Brooke!Jól vagy?-jött Emily vékony, kislányos hangja.Amint a lépcső tetejére értek mindegyikből kitört a nevetést.Mérgesen néztem rájuk.Vártam kb. három percet hátha abba marad a nagy örömködés, de végül nekem kellett megszakítanom.
-Igazán abbahagyhatnátok és segíthetnétek felállni.-nyögtem és és sikertelenül próbáltam felkelni a földről, mert beestem vagy négy bőrönd közé.
-Te mit csinálsz ott Brooke?-jött a bejárati ajtó felől Simon hangja.
-Ááá csak megpihentem.-legyintettem, de hangom gúnyos volt.Erre csak felnevetett, és oda jött segíteni.Végre valaki..-Köszönöm.-hálálkodtam.A többiek is lejjebb jöttek.Most láttam csak be az egész földszintet.Te jó ég!Esküszöm, hogy vagy húsz különböző nagyságú és színű bőrönd és különféle táska hevert a földön.
-Úristen?Mi van itt?-esett le az álla Peter-nek, az egyetlen fiúbanda egyik tagjának.
-Hát erről akartam beszélni nektek.Olyat találtunk ki a műsorban, hogy minden versenyző kap maga mellé már befutott énekeseket vagy bandákat, akik majd segítenek felkészülni.Később duetteztek majd velük meg ilyenek.-Szemöldököm a hajtövemet verdeste, úgy meresztettem a szemem és nem akartam hinni a fülemnek.
-Mivel hárman vagytok, három csapat jött.-mondta.Ennyi cucc kell nekik?!
-Szóval...Skirts on Girls, ti kapjátok a Big Time Rush-t.-Ha ők kapják a BTR-t akkor mi kiket kapunk?!Úristen nem is a mi felkészítőink lesznek és mégis tisztára be vagyok zsongva.Kelly az előbb említett banda tagja majdnem leszédült a lépcsőröl, amikor meghallotta.A srácok pont akkor jöttek be.
-Sziasztok!-köszöntek szinte egyszerre.
-Helló!Sziasztok.Hali!-ment tőlünk a válasz.
-Na igen a egyetlen fiúbandánk a Peppery Peppers pedig a Simple Plan-t kapja.Stílusban ők illenek hozzátok.-mondta ki az ő 'felkészítőjüket'.Jézusom!Simple Plan???WTF?Én itt halálozok el.Mindig is látni akartam őket, és most sétálnak be épp az ajtón.Mély levegő Brooke, mély levegő, mély levegő!!-És ti drága pillangóim.Ti, ti az én fiaimat kapjátok.Azaz nem mást, mint a  One Direction-t.-abban a tizedmásodpercben, ahogy ez a mondat elhagyta a száját, úgy éreztem, hogy végleg eltávozok az élők sorából.Ránézem Em-re és Ley-re,Ők sem néztek jobban, mint én.Mikor visszafordítottam a fejem Simon felé, az ajtó felől nevetés hallatszott és az öt fiú betömörült az ajtón.Nagyon erőltetnem kellett magam, hogy ne találjam magam ismét a bőröndök fogságában...