3.fejezet

Reggel a hasam korgására ébredtem.Csoda, hogy nem keltette fel az egész házat.Rajtam kívül két barátnőm még mindig aludt és a házban is csend honolt.Kimentem a szobánkból és megindultam a konyha felé, azaz célom a hűtőszekrény volt.Álmosan csoszogtam le a lépcsőn.Mikor a konyhapulthoz értem felültem az egyik székre és úgy gondoltam, hogy lehajtom még egy picit a fejem.Az álmosságom győzedelmeskedett a hasam felett.Azonban nem tudtam nyugodtan pihenni, mert a pult mögül csörömpölést hallottam és hirtelen megjelent egy fej és a hozzá tartozó test.Ez mind 1 másodperc alatt történt meg én pedig azt hittem szívinfarktust kapok.Hátra is hőköltem, kis híján fel is borultam, de végül még sem így történt.Mérgesen néztem rá, ő pedig félénken pillantott fel kócos fürjei közül.Mosolyra húzódott a szája.
-Bocsi.-hadarta.-Nem akartalak megijeszteni.
-Hát pedig sikerült.-mondtam bunkón.
-Ahhh kérlek ne legyél ilyen.Ne haragudj rám a tegnapi miatt.-magyarázta és most tekintetét az enyémbe fúrta.-Komolyan mondom.Én nem ilyen szoktam lenni, csak nagyon ki voltam borulva, de már lezártam és ismét önmagam vagyok.-vigyorgott.-Tudom, hogy ez nem mentség, mert akkor sem kellett volna olyan flegmának és bunkónak lennem, de komolyan sajnálom.Remélem lehetünk még barátok.
-Hát én nem is tudom...Tényleg nem kellett volna úgy viselkedned, de fátylat rá.Megbocsátok.Viszont mit szerencsétlenkedsz itt?-utaltam az előbbi zajra.
-Én nem szerencsétlenkedem.Csak előhalásztam egy serpenyőt.Igazából reggelit akartam csinálni, ami főleg neked szólt volna kiengesztelésképpen, de már megtörtént, szóval most ár csak a többieknek.
-Most azt akarod mondani, hogy én már nem is kapok a készülő...nem tudom miből?-tátottam a szám.
-Hát ha segítesz, akkor igen, mert nem hiszem, hogy ennyi emberre egyedül megtudok csinálni egy rakat palacsintát!-emelte ki az utolsó szót.Imádom a palacsintát.Szemeim felcsillantak.
-Palacsinta!!!!!Oké, benne vagyok!Segítek!-pattantam le a székről és mellé álltam.Egy mosollyal köszönte meg segítőkészségemet.-Hány óra is van?-pillantottam rá, igaz arcából semmit sem láttam a göndör tincsei miatt.
-Két perc múlva hat.-válaszolta.
-Hogy lehetünk fent ilyen korán?-értetlenkedtem saját magunkon.-És csak kilencre kell a stúdióba mennünk.-csóváltam a fejem.
-Nem baj legalább van időnk megcsinálni egy rakat kaját.Ezek mire felébrednek...-Be se fejezte a mondatot, csak elnevette magát.

Kb. másfél óra múlva dübörgő robajjal igyekeztek le a lépcsőről az emberkék.Hát persze...az éhes lusta társaság megérezte a palacsintát,amire persze mindenkit kidobott az ágy.Hál istennek, addigra sikeredett egy jó pár, ismétlem, jó pár(!!) palacsintát elkészíteni és még így is biztos voltam benne, hogy nem lesz elég.De nem érdekel, majd felcsapják a hűtőt, ha kaja kell még a hasukba.A reggeli alatt azon ábrándoztam, hogy Harry igazából tényleg rendes.Jókat nevettünk itt a főzőcskézés közben...

Az igazat megvallva örültem neki, hogy tisztáztuk Harry-vel a dolgot.Gondolatmenetemből a csörömpölő üres tányérok és Hayley éles hangja szakított ki. 

-Brooke, fél óra múlva ott kell lennünk a stúdióban, nekünk pedig még beszélnünk kell.MOST !Felrángatott a szobába, lehuppant az ágyra, és széles mosollyal jelezte, hogy most valaminek történnie kellene. 

-Mi van?-néztem rá nagy szemekkel.

-Ajj Brooke!Nagyon jól tudod, mi az, amit tudni szeretnék!Mi van veled és Zayn-nel?A vak is látja, hogy odáig vagytok egymásért.-áradozott.

 -Úrég Hayley, hallod te hogy mit beszélsz?Te sem gondoltad komolyan, hogy bazira megkedvelek valakit, akit komoly egy napja sem ismerek.Meg amúgy is, nem is jön be annyira...-próbáltam komoly maradni, de egyikünk se bírta megállni, hogy Ley újabb idióta összeesküvés-elméletén ne nevessük el magunkat.A témát itt le is zártam, kikaptam egy farmernadrágot meg egy rózsaszín trikót a szekrényből, majd nevetve lefelé indultunk.

-Héj Brooke!-szólt valaki és odakaptam a fejem.Természetesen Zayn volt az, aki épp nagy léptekkel igyekezett megszüntetni a közöttünk lévő távolságot.

-Mi az?-mosolyogtam.

-Csak meg akartam tudakolni, hogy megtisztelnél-e azzal, hogy mellém ülsz a kocsiban?-nézett rám olyan...tudjátok..úgy, ahogy minden szívdöglesztő képen szokott.

-Hát számomra a megtiszteltetés.-tettem jobb kezem a vállára, hogy még jobban megerősítsem kijelentésem, de nem volt jó ötlet, mert elárasztott a forróság.

-Hahó mindenki!Indulás!-kiabálta Pierre a Simple Plan énekese.Amilyen bolondok vagyunk még szép, hogy mindannyian egyszerre akartunk kitömörülni szegény ajtón.Én Zayn és Harry közé préselődtem.És akkor így ne kezdjen beindulni a fantáziám...Hát nem ígérek semmit.Beszálltunk az értünk küldött autókba.Én persze Zayn mellé ültem, a következő 15 perc pedig azzal telt, hogy a visszapillantóból Hayley gyanakvó és kínosan kémlelő tekintetét kellett állnom.

 A stúdióba belépve megpillantottuk a hatalmas termet, ami telis tele volt hangfalaggal, hifikkel, rengeteg műszerrel.A hangszerek a földön sorba voltak rendeződve.Mindig görcsbe rándul a gyomrom, ha arra gondolok, hogy talán egyszer ez lesz a munkahelyem.Itt fogjuk tölteni hétköznapjaink nagy részét , itt, ahol felvehetjük a saját számainkat.(Lehet, hogy nem értitek, hogy miért egy igazi stúdióba jöttünk, szóval elmondom.Azért jöttünk ide, mert mostanában fel kell vennünk a dalokat, amik rákerülnek a döntősök X-Faktoros lemezére.)Persze igen, tudom, hogy ez csak akkor válhat valóra, ha sikerül ebben a versenyben mutatnunk magunkból valamit, és az előadott dalokban kiénekelni az érzéseinket a közönségnek.Talán egyszer, egy nap valóra válik, aminek most még az elképzelését is abszurdumnak tartok...
Egyszer talán minden 180°-os fordulatot vesz majd....
A többi csapat a saját mentorbandájával a nekik szánt stúdióban voltak ,hogy ők is elpróbálják és felvegyék a számot, amit hétvégén az élő műsorban előadnak majd.Ez a hét a mentorok hete volt,szóval mindenki a saját mentorával együtt ad majd elő egy tetszőleges számot a mentorától.A Peppery Peppers a Me Against The World-öt választotta, ezt fogják az élő showban előadni a Simple Plannel.A Skirts On Girls pedig a Worldwide-ot választotta, ezt fogják közösen énekelni a BTR-ral.Én személy szerint imádom azt a zenét. Akármennyire is idiótának tűnök, én mindig elsírom magam, akárhányszor hallom ezt a számot...Na igen,én meg az érzelmeim..A mi választásunk pedig a Taken-re esett.Úgy tűnik, ezek a választások felérnének egy 'Érzelmek hete' címzéssel is...
Öt órán át gyakoroltunk, mire sikerült felvennünk egy viszonylag jó felvételt a dalról, amin épp nincs csámcsogás, vagy beleröhögés.Személy szerint nem értem, hogy tud Niall és Lou egy ilyen érzelmes számba belecsámcsogni és beleröhögni félpercenként, de azért oké...
Ami a koncentrációt illeti, azzal én sem voltam a toppon ma.A szám alatt jó párszor sikerült elkapnom Zayn 'SzexiVagyokSzeress' pillantását, amitől hét századmásodpercre összeomlott a keringésem.Harry pillantásait is elkaptam néha, bár ő inkább érzelemmentesen bámult rám, mintsem szexistenként.Két óra körül minden csapat végzett a próbával, és a bejáratnál vártunk az indulásra.Emily épp valami ciki sztorit mesélt az exéről, amikor valami forrót éreztem a vállamon.Hát persze, már megszokhattam volna, a Zayn érintése van ilyen hatással rám.
-Öhmm Brooke, egész jó volt a próba, nem?-Pár pillanatig zavartan nézett, majd újra elővette nézését, amit annyira imádtam.-Tutira te voltál a nap csillaga.Csodás-csodás hangod van, legalább annyira, mint amennyire szép vagy.De komolyan, teljesen el voltam tévedve a felvétel alatt.Melletted nem tudok rendesen koncentrálni a munkámra.-Újra zavarban volt, megvakarta a tarkóját. Hányszor fog még megölni a tekintetével?!

A hazafelé vezető út totális csendben zajlott.Legalábbis az én részemről.A próba által kiváltott érzések mély benyomást tettek a mai napomra, azt hiszem.(Ez alatt Zayn értendő).Megkönnyebbülve szálltam ki a kocsiból, mert egész úton meg akartam gyulladni.Gyorsan felszaladtam a szobánkba kikaptam valamilyen egyszerűbb cuccot és még mielőtt bárki elfoglalhatta volna a mi szintünkön lévő fürdőt, berohantam.
Vettem egy hidegzuhanyt, ami teljesen higgadt és kipihent állapotot varázsolt, bár igaz, hogy ehhez az eredményhez, vagy 20 percig áztatnom kellett magam.A lényeg, hogy megérte.Akartam egy kis nyugit, amit nagyon jól tudtam, hogy hogyan érjek el.Visszamentem a szobába, felkaptam gitárom és kimentem a kertbe.Senkit sem láttam magam körül, se a házban, sem a kertben.Biztos a fürdőben vannak, vagy kidőltek.Egyedül Emily-ék látták, hogy kijövök, na nem mintha nem tűnne fel senkinek, hogy valaki kint énekel...Felültem a hintaágyra és épp az első akkordot lefogván énekelni kezdtem volna, ha nem zavar meg a felém közeledő alak..

2.fejezet

-Hé jól vagy?-jött Louis-tól a kérdés, mert valószínűleg észre vette, hogy nem állok valami stabilan.
-Igen.Köszi, csak tudod nem számítottam erre.És totál odavagyok értetek és....és...-kapkodtam a levegőt.-Én...-nem tudtam mit mondani.
 -Értjük.-vágott közbe flegmán Harry, és közben a szemebe se nézett.Ez milyen bunkó.Nem gondoltam volna.
-Nos...akkor drága gyermekeim , nekem most egy időre el kell mennem.Mire visszajövök, próbáljátok meg minél jobban megismerni a másik bandát, hogy holnap már el is kezdhessétek a munkát.-törte meg a kínos csendet Simon.Igazából senki sem tudta, mit mondhatna.Hayley, Emily és én még mindig sokkos állapotban voltunk, hisz nem mindennap kapja az ember 2. mentorának azt a bandát, amit olyan régóta szeret.Másrészt viszont, ledermedtem, amikor Harry olyan flegmán szólt vissza.Éreztem, hogy mondanom kell valamit, amivel jelzem a nem nem tetszésem, ezért megszólaltam.-Hát akkor szerintem nézzük meg a szobáitokat.-Intettem Em-nek és Ley-nek, hogy fogjanak meg egy-egy bőröndöt, és ők így is cselekedtek.Mindenki odament a saját bandájához és segítettek nekik.
-Hát akkor kedves srácok és Mr. Bunkó...-néztem jelentőségteljesen Harry-re-... irány az emelet.-A többi fiú jól kiröhögte őt, mire csak vállat vont és előre dulakodott a lépcsők felé.Na bezzeg az igazság már fáj, mi?Összenéztem Hayley-vel, és elég jól ismertem már ahhoz, hogy tudjam ő is arra gondolt,amire én.Csalódott volt.De amikor Louis odalépett hozzá, és felajánlotta a segítségét, újra felcsillant a szeme.Pár pillanat múlva a többi srác is felkarolta bőröndjeiket, és segítettek felcipekedni a 3.,azaz az érkezett bandák szintjére.Kivéve Harry-t.Előttünk botorkált egyik lépcsőfokról a másikra.Ahogy elnéztem,semmi kedve nem volt itt lenni.Csak a kényszer.Nem bírtam megállni,hogy ne mondjak valamit ismét.

-Nos, úgy tűnik, hogy Mr. Styles nem csak bunkó, de az udvariassága és a bicepsze is igen cserbenhagyja néha.
-Chhh...milyen nagyszájú valaki.-morogta az orra alatt.
-Valaki meg milyen önelégült barom.-tettem én is ugyanígy.Ne gondoljátok, hogy én mindig ilyen vagyok...ilyen beszólogatós, de egyszerűen nem bírom magamban tartani a róla faragott véleményem.Felértünk a 3. szintre, ahol volt 6 szoba, plusz egy fürdő, mert az mindegyik emeleten volt.A Simple Plan-ből hárman egy szobába tömörültek, a többi 2 tagja pedig szintúgy.A Big Time Rush kétfelé oszlott.A maradék szobát elosztottuk a 1D között.Niall, Liam és Louis került egy nagyobb helységbe, Zayn és az a...szóval Harry pedig egy másikba költöztek.
-Nem mondjátok, hogy nem én leszek Harry-vel egy szobában?-biggyesztette le a száját Louis.
-Jajj haver nem mindegy!-vont vállat Harry az előbbi érzéketlenségével.Hűű, hátha Louis-val is így bánik, akkor itt nagy a baj.Lehet, hogy nem is ilyen alapból?Nem számít akkor se másokon vezesse le a bajait.
-Mit szólnátok ahhoz, ha később segítenénk nektek kipakolni, de előtte kimennénk ismerkedni a kertbe?-érdeklődött Hayley, közben pedig kereste a szemkontaktust Louis-val.
-De, ez jó ötlet.-helyeselt Zayn és küldött felém egy szívdöglesztő mosolyt.Azt hiszem ez a legveszélyesebb nap az életemben.Ha ezt túlélem, akkor semmi sem állít meg az életben.
-Hölgyem..!-állt mellém Zayn és nyújtotta a karját, én kapva kaptam az alkalmon és belekaroltam.Lementünk a földszintre, és a hátsó tolóajtón kimentünk a kertbe.

Imádtam az udvart.Középen a hatalmas medence, mögötte a fák és a sziklakertek, és a közöttük kibújó virágok.A legjobb a hatalmas nagy hintaágy a kert legnagyobb két fája között.Fogalmam sincs mennyien férnénk el rajta, mert nem csak hosszúságra, de szélességre is méretes volt.
-Imádtam ezt a kertet.-szólalt meg partnerem és csillogó szemmel figyelte az elénk táruló látványt.
-Hát...az biztos, hogy tetszetős.-helyeseltem.Mindannyian célba vettük a hintaágyat és elterültünk rajta.A többi ember, aki nem fért már fel az elterült előtte a fűben.Fél óra bemutatkozás után vettem észre, hogy valaki hiányzik, hogy nincs itt mindenki.Hát persze, hogy Harry nem tisztelt meg minket a jelenlétével.Liam épp mellettem ült, így gondoltam rákérdezek, hogy mi baja a cimborájának.
-Hé Liam!-szólítottam meg, s ő felém fordult.-Harry-nek mi baja van?Mindig ilyen öntelt bunkó?..Már bocs.-érdeklődtem.
-Hát, tudod volt ugye az az érdekes kapcsolata Caroline-nal, ami most végleg véget ért.Egy kicsit azt hiszem megviselte, és azért ilyen, de az is lehet, hogy rájött, hogy semmi értelme nem volt ennek az egésznek és magát szidja, hogy hamarabb nem esett le neki.Hidd el nem ilyen ő valójában.-mosolygott.-Persze nem védeni akarom, mert attól nem kellett volna szemétkednie, de ezért van.-magyarázta.
-Értem.Hát nem jó dolog a szakítás.-mondtam saját magamnak, mert Liam valami történetbe kezdett.Most már értem, hogy miért volt bunkó, de azzal még mindig nem értek egyet, hogy másokon kell levezetni a feszkót.Csak ráztam az egészem a fejem.Liam befejezte a sztoriját és bekövetkezett a...semmi.
 Az újabb kínos csendet a szöszi törte meg :
-Jól hallottam,hogy megjött a pizza..? Úristen,végre! A legutóbbi ittlétem óta rengeteget romlott a pizzafutárok színvonala.Kerek egy órája megrendeltem azt a 10 extra pepperonis pizzát.Gyerünk!
A pizzának mindenki megörült.Őrültként másztunk le a hintaágyról, volt akik fel is lökték egymást, ezt konkrétan a Simple Plan művelte és a Peppery Peppers.Úgy látszik megtalálták a közös hangot.Én utolsóként indultam be...vagyis azt hittem, de egy kar visszarántott.Megpördültem a lendülettől és Zayn Malik teljes életnagyságban szobrozott előttem.
-Szia Brooke.-vakarászta a tarkóját.Hűű a rosszfiú zavarban is tud lenni.Ez tetszik.
-Szia Zayn.Mond!
 -Öhmm...csak meg akartam kérdezni, hogy nem maradsz-e kint még egy kicsit velem beszélgetni?-a mondat végére már egész bátor lett.
 -Háát, ha kint maradunk , valószínűleg egy falat pizza sem fog maradni, legalábbis ahogy Niall-t és az étvágyát ismerem.De miért ne?Legfeljebb koplalunk holnapig.-egyeztem bele.

Ezután levetettük magunkat a fűbe.Ott feküdtünk egymás mellet és az eget fürkésztük.Felfoghatatlan volt számomra,hogy Zayn Malik, az a Zayn Malik, aki jó hosszú ideje az imádottam, most ott feküdt mellettem, és velem együtt formákat keresett a felhőkben.Nem tudom pontosan, hogy meddig feküdhettünk ott, de rengeteg mindenről beszélgettünk.Szinte mindenről az életben.Érzések, múlt, gondolatok, személyes dolgok, és persze a verseny.Ahogy ott feküdtünk az eget bámulva és néha-néha szótlanul egymásra bámulva, rájöttem, hogy nagyon megkedveltem őt.Lehet, hogy hülyeségnek hangzik, hogy valakit megkedvelj közel egy nap alatt, de akkor, és ott tényleg ezt éreztem.A legjobban az őszintesége fogott meg, és az, hogy bízik bennem és nem szarja le, hogy mi van velem.Azt hiszem,tényleg nagyon megkedveltem őt.

Amikor már elég sötét volt és a zümmögő rovarok már idegesítettek bennünket, úgy gondoltuk ideje lenne bemenni.Felkeltünk a nyirkos fűből és reménykedtünk, hogy maradt valami élelem a számunkra.Befelé menet felpillantottam az emeletre, pontosabban az egyik ablak esett a látókörömbe.Harry állt mögötte és minket figyelt, de amint észrevette, hogy őt nézem ellépett az ablaktól.Milyen furcsa...
A többiek tv-t néztek, mikor bementünk, és valószínűleg folytatták egymás megismerését.
-Hé jómadarak, hol voltatok ilyen sokáig?-nézett hátra Louis.
-Beszélgettünk.-válaszolt Zayn nemes egyszerűséggel.Elkaptam, ahogy Lou rákacsint és visszafordul a többiek felé.A konyhába csodálva pillantottunk meg 2 pizzát.Ez komoly?Komolyan hagytak nekünk kaját?Szuper!Befaltuk és mi is csatlakoztunk a többiekhez.Esküszöm életem egyik legjobb napjának titulálhatom a mait.Mikor már elég fáradtnak éreztük magunkat szép lassan elkezdtünk a fürdők felé szállingózni.Én udvariasan mindenkit előreengedtem, így én kerültem utoljára.A mi szintünkön mentem el tusolni, amit igazán nem siettem el.Ki akartam engedni magamból a mai nap fáradalmait, izgalmait és csak nyugalmat akartam.Miután úgy gondoltam, hogy elég ennyi köbméter vizet elfogyasztani kiszálltam, belebújtam egy melegítőnadrágba és egy kinyúlt pólóba.Halkan becsuktam az ajtót, gondolván, hogy lehet, hogy valaki már alszik.Elindultam a szobánk ajtaja felé, a kezem már a kilincsen volt, amikor láttam, hogy a lépcsőn most jött fel Harry.Egy percet nem akartam pazarolni rá így lenyomtam a kilincset.Éreztem általa felkavart levegőt a hátam mögött.Nem tagadhatom, mámorító illata volt.Félig bent voltam a szobában, mikor a lépcső felől visszanézett.
-Jó éjt!-hadarta, s fejét a föld felé szegezte.
-Neked is.-motyogtam csendesen, mert nem voltam meggyőződve arról, hogy az előbbit nekem mondta, igaz senki nem volt a folyóson rajtunk kívül.Egy gyors pillantást vetett rám és felviharzott a 3.-ra.Kábultan becsuktam magam mögött az ajtót.Nem akartam elhinni, hogy jó, hangsúlyozom JÓ éjszakát kívánt.Gyorsan bebújtam az ágyba nesztelenül, mert Ley és Em már aludtak.
Egy nap, csupán 24 óra és mégis mennyiféle érzés.Milyen érdekes az élet...

1.fejezet

Szinte harapni lehetett volna a megkövült feszültséget körülöttünk.Már csak mi álltunk a színpadon és a Red Stars.Sosem értettem, hogy a műsorvezetőnek miért kell ennyire elhúzni a ezt a pillanatot.A pillanatot, ami megadhatná a lehetőséget arra, hogy egy újabb lépéssel közelebb kerülhessünk a győzelemhez.
-És a ma esti, utolsó továbbjutó...-kezdett bele.Persze most biztos megint vagy 3 perc szünet következik.Remek!A lányokkal egymás kezét szorongattuk.Csoda, hogy el nem tört egyikünké.
-Mondják már ki.-nyöszörgött Emily.
-A Butterflies.-Abban a percben hatalmas nagy kő esett le a szívünkről.Nem lehet igaz!Tovább jutottunk a legjobb 4-be!Kimondhatatlanul boldog voltam és a lányokon is ez látszott...Viszont egy kicsit rosszul éreztem magam, hogy miattunk esett ki a Red Stars.Olyan jó barátok lettünk.A lányokkal összenéztünk és tudtuk, hogy mit kell tennünk.Odamentünk hozzájuk és adtunk mind a négy tagnak egy óriási ölelést, ők pedig gratuláltak.Szinte semmi mást nem tudtunk az örömön kívül észlelni.A műsorvezető kérdéseire is csak motyogtunk valami egyszerűt kábult állapozunkban, például, hogy "Kimondhatatlanul örülünk, hogy tovább jutottunk és reméljük, hogy következő héten azért nem utolsónak fogunk továbbjutni."

Hátul a backstage-ben a többiek is gratuláltak, majd minket, a csapatokat hazaszállítottak a mentorházunkba.Segítettünk Kate-nek, Sarah-nak, Beth-nek és Jess-nek összepakolni, majd búcsút vettünk tőlük.Aznap este tartottunk egy kis ünneplést, mi a bennmaradottak, később pedig Simon is csatlakozott hozzánk, mert hát őt kaptuk mentornak.Azt mondta reggelre tartogat valamit.Úgy éjfél körül elindultunk a szobánkba.
-Hé csajok szerintetek mit tartogat holnapra Simon?-kérdezte Emily felhúzott szemöldökkel.
-Fogalmam sincs.Az biztos, hogy furdal a kíváncsiság, de nem annyira, hogy elnyomja a fáradtságom.Hulla vagyok.-dőlt be Hayley az ágyba.Még jó, hogy már megfürödtünk.Nekem sem volt több erőm, mint nekik.Befeküdtem a jó, puha ágyamba és végig gondoltam a helyzetünk.Itt vagyunk mind a hárman 17 évesen és elértük az álmunk ... negyedét.Nem sok, de boldoggá tesz.Milyen jó lenne egyszer híres lenni, vagy csak ismert.Örömet szerezni a rajongóknak, köszönetet mondani a támogatásukért.Díjakat átvenni.Fent állni egy hatalmas stadion színpadán és végig tekinteni a több ezer rajongón.Nekem ez a célom, és a csapat többi tagjának is.Ebben teljesen biztos vagyok.Igaz így nyíltan a konkrétumokat sosem mondtuk ki,.. egymásnak sem, nemhogy másnak.Csak azt beszéltük, hogy mennyire jó lenne azzal foglalkozni amihez értünk és amit szeretünk is.De nem is igazán számít, hogy egymással megosztottuk-e már így nyíltan azt, amit gondolunk.Nem számít, mert látom, hogy hogyan néznek végig az embereken, akik állva tapsolna a produkcióink után.Látom Emily könnyes szemeit és érzem, hogy mennyire remeg Hayley keze, pedig tudom, hogy utálja, ha gyengének látszik.Egyikünk sem tudja letagadni, hogy erre születtünk, hogy ezt kell csinálnunk...Énekesek akarunk lenni!Ez minden vágyunk.
Talán kicsit túl sokat gondolkodok, talán nem, de órákig tudok ilyesmikről és különböző dolgokról agyalni.Valamiért az én agyacskám ilyenkor kezd el beindulni.Nekem ez segít elaludni.Végig gondolom az életem, az álmaim, képzelődök, álmodozok, majd végül álomba merülök, és azt hiszem ez eme alkalommal sem történt másképp.

Reggel a lányok közül én keltem fel legelőször.Lassan kimásztam az ágyból és csendben kimentem az ajtón.Az egész házban túl nagy volt a csend...
-Szóval még mindenki alszik.-suttogtam magamnak.-Jellemző!
Az egész házban nem mondanám, de a mi kis bandánkból én voltam a megtestesült felelősség.Enyém volt a védelmező báty és nővér szerepe is, amihez hozzájárult az anyáskodás is.Mindig nekem kellett visszahúzni őket, ha valami bajba akartam keveredni és én voltam a villámhárító, akármilyen vitáról is volt szó.Én voltam és vagyok, aki csak a precíz munkával elégszik meg és nem hagyja, hogy legjobb barátnői feladják, miközben képesek véghez vinni, bármit.Én is tudok persze lazítani, csak én nem engedem el magamat annyira.Tudom, hogy hol a határ.Talán ez valamilyen szinten rossz, talán nekem is élveznem kellene az életet.De még nem találkoztam egy olyan emberrel sem, aki képes lett volna elérni azt, hogy igazán felszabaduljak.Erre még a Emi és Ley se képes.De majd egyszer talán valaki ráébreszt arra, hogy megéri tininek lenni és nem kell máris felnőttként viselkedni.Eközben lebaktattam a lépcsőn és gondolataimból egy esés zökkentett ki.Méghozzá az én hasasom.Átestem valami bőrönd féleségen és a 'zuhanás' alatt elkiáltottam magam.Feltápászkodtam, már amennyire tudtam, de így is csak a félig ülő, félig fekvő pózt tudtam elsajátítani..Kíváncsiskodó és aggódó hangokat hallottam föntről.
-Brooke!!Brooke!Jól vagy?-jött Emily vékony, kislányos hangja.Amint a lépcső tetejére értek mindegyikből kitört a nevetést.Mérgesen néztem rájuk.Vártam kb. három percet hátha abba marad a nagy örömködés, de végül nekem kellett megszakítanom.
-Igazán abbahagyhatnátok és segíthetnétek felállni.-nyögtem és és sikertelenül próbáltam felkelni a földről, mert beestem vagy négy bőrönd közé.
-Te mit csinálsz ott Brooke?-jött a bejárati ajtó felől Simon hangja.
-Ááá csak megpihentem.-legyintettem, de hangom gúnyos volt.Erre csak felnevetett, és oda jött segíteni.Végre valaki..-Köszönöm.-hálálkodtam.A többiek is lejjebb jöttek.Most láttam csak be az egész földszintet.Te jó ég!Esküszöm, hogy vagy húsz különböző nagyságú és színű bőrönd és különféle táska hevert a földön.
-Úristen?Mi van itt?-esett le az álla Peter-nek, az egyetlen fiúbanda egyik tagjának.
-Hát erről akartam beszélni nektek.Olyat találtunk ki a műsorban, hogy minden versenyző kap maga mellé már befutott énekeseket vagy bandákat, akik majd segítenek felkészülni.Később duetteztek majd velük meg ilyenek.-Szemöldököm a hajtövemet verdeste, úgy meresztettem a szemem és nem akartam hinni a fülemnek.
-Mivel hárman vagytok, három csapat jött.-mondta.Ennyi cucc kell nekik?!
-Szóval...Skirts on Girls, ti kapjátok a Big Time Rush-t.-Ha ők kapják a BTR-t akkor mi kiket kapunk?!Úristen nem is a mi felkészítőink lesznek és mégis tisztára be vagyok zsongva.Kelly az előbb említett banda tagja majdnem leszédült a lépcsőröl, amikor meghallotta.A srácok pont akkor jöttek be.
-Sziasztok!-köszöntek szinte egyszerre.
-Helló!Sziasztok.Hali!-ment tőlünk a válasz.
-Na igen a egyetlen fiúbandánk a Peppery Peppers pedig a Simple Plan-t kapja.Stílusban ők illenek hozzátok.-mondta ki az ő 'felkészítőjüket'.Jézusom!Simple Plan???WTF?Én itt halálozok el.Mindig is látni akartam őket, és most sétálnak be épp az ajtón.Mély levegő Brooke, mély levegő, mély levegő!!-És ti drága pillangóim.Ti, ti az én fiaimat kapjátok.Azaz nem mást, mint a  One Direction-t.-abban a tizedmásodpercben, ahogy ez a mondat elhagyta a száját, úgy éreztem, hogy végleg eltávozok az élők sorából.Ránézem Em-re és Ley-re,Ők sem néztek jobban, mint én.Mikor visszafordítottam a fejem Simon felé, az ajtó felől nevetés hallatszott és az öt fiú betömörült az ajtón.Nagyon erőltetnem kellett magam, hogy ne találjam magam ismét a bőröndök fogságában...