5.fejezet

-Hát...Igazából azt sem tudom, hogy mit akartam...Szerinted az nagyon szánalmasan hangzik, ha azt mondom, hogy elcsavartad a fejem? -teljesen és totálisan is zavarban éreztem magam, ugyanis nem sűrűn mondok ilyet egy lánynak...Sőt... Általában a csajok szoktak oda meg vissza lenni értem, mert júúj, én vagyok Zayn Malik.De Brooke, ő más.Őt nem érdekli, hogy mennyi pénzem van, és hogy hány millió másik lány rajong értem.Igaz nem ismerem annyira, de érzem, hogy így van.Amikor vele vagyok, nem érzem azt, hogy bárki lennék, egyszerűen csak jól érzem magam a társaságában, és ez szuper érzés..Ezért is tartottam fontosnak elmondani neki, amit érzek vele kapcsolatban, remélve,  hogy talán érzéseim viszonzásra találnak.
-Nem igaz.A fejed tökéletesen áll, mint mindig.Nem csavartam semerre.-poénkodott.Igen, humora is van!Istenem, egy lány, aki szép, vicces és humoros és tuti, hogy nem hülye.Kell ennél több?!A bókjaimat jól fogadja és szerintem én sem vagyok számára közömbös, bár azért nem akarom elbízni magam.Gondolatok ezreit futtattam az agyamban végig: hogy mi lenne ha kialakulna köztünk valami.Ezzel egy darabig eljátszadoztam, majd beugrott Harry, hogy ő még lehet a képbe nem illő puzzle darab, de ezt még megelőzhetjük.Viszont azt hiszem nem kéne ennyire paranoiásnak lennem.Míg mindezt végig gondoltam az ő szája csak mozgott és mozgott jelezve, hogy beszél, viszont számomra hang nem tartozott hozzá.Teljesen elveztem ajkai alakjába.Egy hirtelen ötlet vezérelt.Nem terveztem, mégis megtettem.Ajkaimat lágyan az övéhez préseltem.Épp, hogy eltelt három másodperc, amikor rájöttem, hogy ezt nagyon nem kellett volna, és lehet, hogy ez csak ront a kialakuló helyzeten.Zayn, te mindent elkapkodó barom!Gyorsan elhúzódtam tőle és félve pislogtam rá.Jó, nem volt ez csók, inkább egy olyan szájra pusziféle, de akkor is egy barom vagyok.
-Sa-sajnálom.-dadogtam, de ő csak mosolygott.
-Mit?
-Hát az előbbit.Nem kellett volna.Hajlamos vagyok a dolgokat elsietni.Én tényleg...-akartam még egyszer bocsánatot kérni de az ujját a számra tette.
-Semmi baj.Nem tepertél le ez csak egy puszi volt.És nekem tetszett.-kacérkodott, majd engem maga után húzva megindult az egyik park felé.

* Brooke *

A parkba érve leültünk az első padra, és szótlanul bámultunk magunk elé.Zayn egyik karja a vállamon nyugodt, amitől újra elkapott az a forróság, amit mindig éreztem amikor Zayn hozzámért.
Az idő kellemesen hűvös volt, a langyos szél egész jó hangulatot adott a már amúgy is eléggé hangulatos parknak.
 Teltek a percek és mi még mindig nem szólaltunk meg.Zayn keze még mindig a vállamon pihent, én pedig a szabad kezét tartottam enyéimben.Meghitt pillanatok voltak ezek.Lehorgasztott fejjel pásztáztam a földet, figyeltem azt a pár elsárgult levelet a földön és a lábammal lökdösni kezdtem őket.Talán gyerekesnek tűnik, de zavaromban nem tudtam mást tenni, mert hiába nem néztem fel, a szemem sarkából láttam, hogy szemei engem falnak.A csend így már kezdett egy kicsit kínossá válni.Vállamról a keze az arcomra tévedt és kisimított onnan egy kosza hajtincset.Kénytelen voltam ránézi.Késztetést éreztem rá...
-Mondj valamit.-kérte.-Szeretnélek minél jobban megismerni.Mesélj magadról, a családodról.Bármiről, ami hozzád kapcsolódik.-csillogtak a szemei miközben ezeket sorolta.Jó volt kihallani hangjából a lelkesedést és jó volt rajta látni az érdeklődést.Hihetetlen, hogy egy ember ilyen idő alatt képes volt magával ragadni, mert ez történt, nagyon megkedveltem Zayn-t.Alig ismerem és mégis talán vakon megbíznék benne, talán már most elmennék vele világ végére.Így áradoztam róla magamban, mikor rájöttem, hogy az előbb kért valamit én meg itt bámulok rá tátott szájjal és csoda, hogy nem folyik a nyálam.Gyorsan megköszörültem a torkom és visszakérdeztem.
-Mégis mit szeretnél tudni a családomról?Vagy rólam?
-Mindent.Hogy hol nőttél fel, hogy van-e testvéred, milyenek a szüleid és legutolsó sorban, hogy lenne-e esélyem nálad?-mondta teljesen lazán és megjelent egy komisz féloldalas mosoly az arcán.Hát úgy látszik, hogy a nem régen megmutatkozó félelme, vagy visszafogottsága hamar elszállt.De nem bánom, legyen minél többet ilyen, mert irtó szexi...óóóh te jó isten miket beszélek!!Várjunk csak...!Mit mondott?!Nem akartam elhinni, ezért, hogy ne fagyjak le ismét belekezdtem a családomról való mesélésbe.
-Hát hol is kezdjem... 13 éves koromban a szüleim elváltak, anya azóta újraházasodott, a húgom, Lizzy velünk él..A nevelőapám Carl...Nos..Ő egy elég furcsa természetű ember, azaz jólelkű és kedves, de az igazság az, hogy a kezdetektől fogva nem a legjobb a kapcsolatunk.Tényleg rendes és tisztességes ember, de valahogy nem sikerült a legjobb kapcsolatot kialakítanom vele.Úgy értem akárhányszor terveztünk családi programot sosem mélyült el a kapcsolatunk.A kishúgom odáig van érte, azonban én azt hiszem nem tettem magam a túl a szüleim válásán és ez kihatással van arra, hogy nehezen fogadom el anyát egy másik férfi oldalán.Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem akarom boldognak látni anyát, csak... csak én nem tudok Carl-hoz úgy viszonyulni, mint egy apához.Pedig ő próbálkozik, tényleg, csak én vagyok aki még mindig nem akarja lebontani a közénk épített falat.De talán egyszer sikerül majd elfogadnom és közelebb engedni magamhoz, és akkor talán minden rendben lesz...Egyébként Watlingtonban nőttem fel.Nem nagy város, de imádom.Az emberek szeretni valóak és segítőkészek.Csodálatos hely..-fejeztem be végül és az utolsó mondatanál sóhajtottam egy nagyot.
-Honvágyad van?-ölelt át és én habozás nélkül hozzábújtam.Eszméletlen milyen jó illata van.Rögtön megnyugtatott.
-Egy kicsit.Főleg most, hogy beszéltem róla.-mondtam a vállába.-Visszatérve a családomra..-egyenesedtem fel.-..ezektől függetlenül ők jelent számomra mindent.A kezdetektől fogva mindenben támogatnak, főleg most, hogy volt bátorságunk jelentkezni az X-Faktorba.Nagyon büszkék ránk, hogy idáig eljutottunk. Most már teljesen világossá vált számukra, hogy tényleg a zene az, amivel foglalkozni szeretnék az életben,és mára ezt teljes mértékben elfogadják.És ez jó érzés.Mindig is az volt a vágyam, hogy adjak valamit az embereknek: erőt, ha letörtek, segíteni felállni, és újra hinni...önmagukban.És tudom, hogy én és a lányok erre tényleg képesek vagyunk, hogy valami újat tudunk adni azoknak, akik szeretnek minket, és hisznek bennünk.És az 'új' alatt elég ha az örömre gondolsz, vagy 3 perc boldogságra, felejtésre a csalódás után.Viszont mindezt akkor tudjuk csak elérni ha hallatjuk a hangunkat!-szónokoltam érzéseinkről.Ilyenkor mindig valami különös hatás von a körébe és nem hagy szabadulni legalább 10 percig.Ilyenkor a pulzusom megemelkedik és olyan mintha repülnék, pedig csak álmodozom, és mivel csak álmodozom sajnos ezek nem valósak, mégis úgy beleélem magam.De mint említettem, képesek vagyunk rá, szóval egyszer ez az érzés valóssá válik.
Magam elé meredve múlt el a varázslatos érzés és ekkor döbbentem rá, hogy nem vagyok egyedül és nem hiába beszéltem ennyit.Megfordultam és Zayn gyönyörű szempárjával találtam szemben magamat.Kitágult pupillákkal és áhítattal figyelt.Hát ennyire nagy hatással lettek volna rá a szavaim?
-Ez becsületre méltó.-válaszolt végül nehezen.-Mármint az, hogy mindezt elhatároztátok és hisztek magatokban.Ez már az első lépés afelé, hogy elérjétek a céljaitokat.-jelent meg végül egy mosoly az arcán.-A nevelőapáddal pedig hidd el nem lesz semmi baj.Egyszer minden megoldódik.Próbálj meg nyitni felé, hiszem ahogy meséltél róla, tényleg nem lehet rossz ember.-dörzsölgette a vállam.
-Nem.-válaszoltam és csóváltam a fejem.-Tényleg nem rossz ember.Majd...majd teszek valamit az ügy érdekében.-mutattam én is egy halvány mosolyt.
-És mi van az utolsó kérdéssel?-nézett rám érdeklődve.Hirtelen elkezdtem pörgetni az agyam.Mit is kérdezett még?...Majd rájöttem, hogy miért is kezdtem minél hamarabb a mondanivalómba.-Oohh..öhmm, mármint, hogy lenne-e ...
-Igen.Mi van azzal...?-mutatta a 'dögös vagyok és úgyse tudsz nekem ellenállni, hahaha' mosolyát és nézését.Totál igaza volt.Nem tudtam.
-Hát..hát..-nehezen vetten a levegőt.-..azt hiszem, hogy igen.Igen van!-lettem határozottabb, hisz nehogy azt higgye már, hogy ilyen nyámnyila vagyok, ezért, hogy erre még jobban ráerősítsek most én adtam neki egy olyan pusziféleséget, amivel ő ajándékozott meg korábban a Temze partján...

4.fejezet

*Harry*

 Mindenki kidőlt a házban, de én kikapcsolódásra vágytam.Ki akartam menni a kertbe, végig dőlni a hintaágyon és végleg kitörölni Caroline-t a fejemből.Nem is tudom miért voltunk együtt.Minden értelmét vesztette.Kiléptem a kertbe, de a várva várt egyedüllét nem következhetett be, mert megláttam Brooke-ot gitárral a kezében.Lőttek az egyedüllétnek, de nem bántam.A reggeli óta nem nagyon beszéltem vele, sőt..Most legalább lesz alkalmam bebizonyítani, hogy megérte elfogadnia a bocsánatomat a kezdeti bunkó viselkedésemért.Olyan nyugodtnak tűnt.Épp elkezdett volna énekelni, amikor észrevett.
-Bocsi.Nem akartalak megzavarni.Ha nem akarod, hogy maradjak, akkor visszamegyek.-mutattam arra amerről jöttem.
-Nem dehogy is.-mosolygott és megrázta a fejét.-Ülj csak le.-ütögette meg maga mellett a hintaágyat.Engedelmeskedve foglaltam helyet mellette.
-Mit akartál énekelni?-kérdeztem tőle.
-Hát...-pillantott fel szőke tincsei közül.-egy saját számot.
-Te magad írtad?-csodálkoztam.
-Igen.-bólintott.-Van egy pár alkotásom, de szerintem egyik se nagy szám.-Vágott egy grimaszt.
-Ezt majd én eldönteném.-Had halljam.
-Nem igazán szeretem másokkal megosztani, megmutatni.-nézett le gitárjára szégyellősen.
-Ugyan.Biztosan jó.Na kezd el.-biztattam.
-Legyen.-sóhajtott fel.Belekezdett a dalba és én nem bírtam titkolni, hogy mennyire ledöbbentett.

Csodálatos volt.Oké, tudom, hogy ez így mennyire nyálasan hangzik, de komolyan ezt gondoltam.Gyönyörű, tiszta hangja betöltötte az egész légkört.Egy 'false' hang nem hagyta el a száját.Olyan egyszerűen adta elő.Semmi erőlködés nem volt benne, vagy rájátszás.Semmi.Csak ő.Azt hiszem ebből sokkal többet megtudtam róla mintha beszélgettünk volna.Őszinteség áradt belőle, a magas hangok pedig a tűrést, s fegyelmezettségét tükrözték.Az utolsó hang után egy percig egyikünk sem szólalt meg, s végül ő törte meg a csendet.
-Na?Ennyire rossz?-kérdezte félve.
-Ez...-kezdtem, de a hangom olyan rekedt volt, hogy muszáj volt megköszörülnöm a torkom.-Épp ellenkezőleg.Ez fantasztikusan jó.Esküszöm.A szám is, ahogyan énekled...fúúú hát arra nincsenek szavak.Gyönyörű hangod van.-néztem komolyan mélybarna szemeibe.Elpirult.
-Remélem őszinte vagy.-vigyorgott.
-Nem csapnálak be.-emeltem fel védelmezően a kezeimet.
-Akkor köszönöm.-mosolygott.
-Igazán nincs mit.Ez az igazság.Van kedved énekelni velem valamit?-érdeklődtem.
-Hogyne lenne.-lelkesedett.
-Akkor a Moments megy?-mutattam a gitár felé.
-Mindegyik szám megy.
-Jó akkor a Moments.-jelentettem ki és elkezdtem Liam részét, ő pedig az én részemnél csatlakozott be.

*Zayn*

Azt hiszem nem kicsit bealudtam, de amikor felkeltem, Harry nem volt a szobában.Fáradtan ballagtam az ablakhoz.A látványra nem számítottam.Ott ült a kerti hintában az oldalán Brooke-kal.Épp nevettek valamin, vagy inkább röhögtek, de úgy látszott, hogy nagyon élvezik egymás társaságát.Tudom, hogy szinte a testvérem meg minden és azt sem tudom, hogy mit érez iránta, viszont azt már igen, hogy Brooke egy csodálatos lány, és hát kezd megtetszeni.Nem akartam, hogy Harry-nek megtetsszen, vagy akár fordítva, mert tudtam, hogy akkor talán már esélyem sem lesz jobban megismerni őt.Gyorsan kirontottam a szobából és megindultam a kertbe.Azaz a lépcső felénél visszarohantam Liam-ék szobájához és kopogás nélkül berontottam.
-HarryAKertbenBrooke-kalBeszélgetÉsNekemKellEgyÜrügy,HogyElküldhessem.
Tudom,HogySzemétVagyok,DeLennétekTiAzÜrügy?-hadartam nekik, ők pedig a szemüket meresztve bámultak rám.
-Miért kéne elküldeni?-pislogott Louis.
-Mert nem akarom, hogy esetleg kialakuljon köztük valami.-mondtam a választ, de rohadt nehéz lehetett volna kitalálni.
-Úúúú Zayn-nek bejön Brooke!-gyerekeskedett Liam.Mire én kb. vágtam egy ilyen fejet: -.-".
-És ha igen?Én csak nem akarom, hogy Harry esetleg belépjen a képbe.
-De hát barátok lehetnek nem?-értetlenkedett Niall.
-Igen lehetnek, nem is arról van szó, hisz ki vagyok én, azon kívül, hogy Zayn Malik-túrtam a hajamba, mire elröhögték magukat.-,hogy megmondjam mit lehet és mit nem.És csak azt nem szeretném, hogy megtetsszen neki.Annyi lány van még és nem akarom, hogy pont Brooke legyen az, aki neki kell.-sóhajtottam.
-Jól van haver.Menj le, mond, hogy beszélni szeretnénk vele.Addig mi kitaláljuk, hogy miről is..-bambult maga elé Liam.
-Köszi!Jövök eggyel.-köszöntem meg, de már félig kint voltam az ajtón.
Mikor kiértem épp énekeltek.Brooke a What Makes You Beautiful-t gitározta és épp befejezték a refrént én pedig a nagy belépőmként belekezdtem a szólómba.Mindketten odakapták a fejüket és majdnem elröhögték a számot.
-Szia!-hagyta abba Brooke.-Mi járatban?
-Csak szólni akartam Harry-nek, hogy Liam-ék beszélni akarnak vele.
-Igen?És miről?-kérdezősködött Harry, mire megvontam a vállam.-Hát jó!Akkor ezt majd máskor befejezzük.-mosolygott Brooke-re, felállt és elment mellettem.Helyet foglaltam ott ahol az előbb Harry ült.
-Jó fej ez a Harry mi?-tudakoltam meg.
-Jah.Jobb így, mint bunkón.-nevetett.
-Az biztos.-bólogattam.Fogalmam sem volt, hogy mit mondjak.-Lehet, hogy korai vagy én nem is tudom, de nem lenne kedved holnap eljönni velem valamerre?-kérdeztem tőle bizonytalanul.
-Szívesen.-erősítette meg válaszát egy széles mosollyal, amitől majd kicsattantam a boldogságtól.
A délután további része számomra remekül ment.Mindenki a pihenést választotta így nem voltak zavaró emberek, se Harry.Azt hiszem a mai nap alkalmával is még jobban megkedveltük egymást.Ez olyan fura számomra.Két napja ismerem és borzasztóan megkedveltem.Komolyan szerintem tetszik is.Úristen...!Miket beszélek!Az a gáz, hogy komolyan esélyét látom annak, hogy tetszik.De végülis miért is ne lehetne valami közöttünk?Holnap úgy is elviszem valahová.Megint több dolgot megtudhatok róla és talán rájöhetek, hogy ő milyen érzéseket is táplál vagy tudna táplálni irántam.Mindenki úgy vacsorázott akár egy hulla.De tényleg!Néha attól féltem, hogy a tányérok fölött ülő személyek belefejelnek a vacsorájukba és elalszanak.Harry elég letört volt és morcos.Egy kissé magába fordult.Nem tudom, hogy miről beszélhettek vele Lou-ék.Kicsit rosszul is éreztem magam, hiszen miattam van, mert én kértem őket, hogy foglalják le.Mindegy is.Majd felvidul.A vacsora után mindenki megfürdött és már ment is aludni, beleértve engem is és Brooke-ot.

Másnap reggel mindenki hamar kelt.Gyors reggeli, fürdőszobai teendők és irány is próbálni.Minél hamarabb akartunk végezni, hogy a délutánunk szabad legyen.A mai próbán is alig tudtam levenni Brooke-ról a szemem.Ez a lány teljesen más mint a többi.Az se biztos, hogy ember, ha ilyen hatással van rám.Most megengedtem magamnak azt is, hogy rámerjek mosolyogni.Örömmel láttam, amikor zavarba jött.Amikor hazaértünk mindenki életteltelibb volt, mint az előző nap.Brooke-kal megbeszéltük, hogy 3/4 órát adunk magunknak elkészülni.Ciki vagy sem...nekem igen is kell ennyi idő.Nem öltöztem ki.Egy póló, rá egy fekete-piros kockás ing és egy sötét farmer.Nem aggódtam amiatt, hogy ha felismernek, de azért egy napszemüveget és egy sapkát a fejemre vágtam.Lesétáltam az alattunk lévő szintre és vártam.Hát megérte.Gyönyörű volt.Eddig is így gondoltam, de most.Pedig nem sokkal nézett ki másképp, mit eddig.Egy csőfarmert viselt egy trikóval és egy kardigánnal.
-Remélem megfelelek!.-fordult körbe, hogy szemügyre vehessem.
-Nagyon csinos vagy.-mondtam az igazat.
-Köszi.És...hová megyünk?-rebegtette a szempilláit.
-Elindulunk sétálunk és konkrétabban arra amerre visz a lábunk.-közöltem a szerintem tökéletesen kidolgozott programot.Elnevette magát.
-Wow!Hát akkor induljunk!-lelkesedett.A legtöbb embertől elköszöntünk és kiléptünk a mentorházból.-Figyelj, mi van ha lekapnak a paparazzik?-nézett rám aggódva már a ház előtt.
-Semmi.Nem érdekel, hogy mit hordanak össze.Mi tudjuk, hogy mi van köztünk és mi nem!
-Ez így van.És mi van kötünk?-vigyorgott.Na köszönöm.Ezt feltétlenül fel kellett tennie.
-Hát...majd kiderül.-vigyorodtam el és a karomat nyújtottam, amibe belekarolt és úgy indultunk el.Végül a Temze partján kötöttünk ki.Egész jó volt az idő, így a környék látványának szépsége csak fokozódott.
-Ez...mesés!-suttogta.
-Az.-feleltem.Ennél többet nem tudtam mondani, ugyanis én attól voltam elképedve, hogy ő milyen ámulattal figyeli a folyót.Itt a pillanat...még nem tudom mire.Gyengéden átöleltem és vettem a bátorságot, hogy megszólaljak.
-Szerinted nagyon szánalmas, ha azt mondom, hogy én...-ekkor rám emelte pillantását és totál elvesztem azokban a barna szemekben.-..szóval, hogy én...